Nem szavalok,
csak hintem betűim hadát,
s azok állnak szépen sorba,
megtörve a vakító fehéret.
Fogócskáznak ők szüntelen,
kergetve az értelem szikráit,
mint tavaszi réten az üzekedő nyulak,
s fel-le kapkodva fejüket,
keresik helyüket a papíron.
Végtelen kínnal szül,
siklik ujjaim közt a mély-fekete iron,
hajtja a kín, mely belülről fakad,
s remélve szabadságát feltör,
odapiszkítva a még szűz lapra…
…így megrontva azt,
lesz termékeny,
sok-sok kis szörnyet teremtve.
Hunyt szemmel látom a rettenetet,
mit szültek tomboló idegek,
pedig csak írok csendesen,
hallgatok s nem szavalok…
10 hozzászólás
Drága Tünde!
Sokszor érzek hasonlóan amit itt most szépen leírtál!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Köszönöm, hogy olvastál és megértesz… : )
Ölellek: Tünde
Hadat üzenjek tán a leírt gondolatnak?
Ünnepeljem őket, ha életben maradnak?
Lessem fejlődésük,vigyázzak rájuk?
Minek? Megvan a saját világuk.
Ha elég erősek, hát nőjenek fel,
s értsenek meg engem, igaz szeretettel.
Kedves Tünde!
Ne is szavalj, aki így tud írni, az csak írjon.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm véleményed! : )
Szeretettel látlak mindig: Tünde
Kedves Tünde!
pedig csak írok csendesen,hallgatok s nem szavalok… Mit is írhatnék.Jól teszed.Írj sokat,
ha úgy gondolod.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm az olvasást!
Írj Te is, jót tesz… 🙁 Legalább is azt hiszem…
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
szomorú írás ez – jobban örülnék, ha inkább lelkesen szavalnál.
Keseregni csak a beteg öregeknek szabad – és ezek a jelzők rád nem illenek.
szeretettel ölellek Sarolta
Drága Saroltám!
Ha tudnád milyen "öreg" vagyok…
… legalábbis úgy érzem…
A kesergésről egész regényt tudnék írni, de inkább nem "fárasztom" azokat, akik még néha olvasnak… 🙁
Szeretettel ölellek: Tünde
Drága Tünde!
fotódról mosolygós, boldog arc tekint rám.
Igaz, a fotómon – a Holnap Magazin oldalán látható – én is szép fiatal vagyok még, most meg már a tükörbe sem nézek, mert megijednék magamtól, a kutya nem venné el a kezemből a kenyeret, olyan csúnya lettem a kor és a kór miatt.
szeretettel -de szomorúan – veszem tudomásul kesergésünket.
sarolta
Drága Sarolta!
Azt hiszem nem csak kívülről lehet az ember fiatal vagy öreg…
… de azért néha akadnak pillanatok, amik szépet adhatnak és némi megnyugvást…
Köszönöm együtt érző szavaid!
Szeretettel látlak mindig: Tünde 🙂