Nem tudod ki vagyok!
Nem fontos, én sem.
Már mindent összeraktam
rólad ami még
talán holnap…
Lényegtelen semmittevés
az egész készülök
hosszú útra csak
kifelé játék,
tudatalatti megmutatom
mennyire semmiség.
Csak ülsz, már megint
azon az átkozott lépcsőn,
térded felhúzva és
nézel a semmibe.
Nem ilyen nincs,
mindig bámulsz valamit,
hangyákat a terasz alján
az eldobott kenyérdarabon,
vagy a papucsot amit
a kutya cafatokra rágott.
Két napja egyfolytában
fúj a szél.
A kiszáradt diófa már
alig bírja.
Sajnáltam kivágni, hát szenved.
Egyszer vállamra teszem
a kérges gallyakat és
elindulok háttal a
májusi szélnek.
Nem tudod ki vagyok!
Nem fontos, most még én sem.
Nem tudod ki vagyok
By öregsam
2 hozzászólás
Fantasztikusan jó vers! Mert pontosan ilyen egy elmélkedés! Legalábbis magamon ilyennek tapasztalom, ha egyáltalán rá tudok figyelni! Jön egy gondolat, kicsit marcangolom, de belevág a másik, hát azt fogom, de szemembe villan valami, amire eddig alig figyeltem, hát ezen kell éppen elmélkednem, végűl, amint kezdtem, újra magamon. Nagyon tetszett !
szeretettel fefo
Tetszik, hogy “kétszemélyes” a vers. Nagyon szép gondolatfolyam.
Üdv, Poppy
…
..
.
Még egyszer-kétszer átolvastam. A “Két napja egyfolytában fúj a szél.” valahogy annyira mindennapian költői ebben a versben, hogy beleborzongok.