Nem tudok én veled boldog lenni
Pedig oly öszintén tudtalak szeretni.
Te voltál a lelkem gyönyörű rózsája,
Elhervadt szerelme,nem volt ki kurálja.
Szeretném ha újra csókolnád ajkamat,
Ha kezeddel simitnád gyengéden arcomat.
De kiöltem belöled önzetlen szerelmed,
Pokollá váltottam az egész életed.
Szeretnék én veled boldog ember lenni,
Az elhalt virágszálba új szerelmet lehelni.
Szeretném,ha szivemet örökbe fogadnád,
Perceik sok mocskát a szemétbe kidobnád.
De nem lelem szivemben azt az örűlt vágyat,
Mi lángra gyújtná lelkem,újra teirántad.
Szabadon engedem béklyóba zárt szived,
Igy nem leszek én soha boldog veled!
3 hozzászólás
Tipikus se veled, se nélküled eset. De majd jön egy újabb szerelem, ami boldoggá teszi szíved.
Üdv: István
Ne búslakodj, kedves székelyke!
Annyi nő van a világon, biztos megtalálod, aki magadért szeret!
S olvashatok tőled boldog verseket…
Szeretettel: fátyolfelhő
Kedves székelyke!
Melankolikus hangulatú versed, szomorúságról, önvádról árulkodik.Már ez egy szép tulajdonság, hogy belátod a hibád, de mondd el neki is, amit itt leírtál…
Ha szeret, megbocsát, persze, ha csak rólad szól és nem csak fikció!:)
Szeretettel: Lyza