Miért, s hogyan etted be magad a sejtjeimbe?
Mert a volt, s ami nem lett, beférkőzött cudarul,
a semmi napoknak minden pillanatába.
Éppúgy, mint a köd a völgybe, beszorult…
Már oly rég nincs miért, s mégis…
Az idő rohan, de csak csigalassúsággal
visz el belőle egy-egy cafatot.
Belém etted magad.
Semmi sincs, s mégis van.
Olyan ez, mint az egyirányú út,
csak nem vezet sehová.
Most az útszéli póznák szürkesége is vakít.
Kimeresztett szemekkel keresem a fényt,
a színt, amely átragyoghatna a megfakult falakon.
Hogyan nyílt meg, a régen magamra
zárt, rozsdás kapunak ódon lakatja? Nem tudom.
De kinyílt, és nem akar bezáródni. Pedig erős vagyok.
Mégis szüntelen bennem a csend. Csak néha töri meg
bársonybarna hangod, s csak olyankor látom arcodat…
De látom. Pedig mindig mást nézek.
Most borús a táj, és hideg.
Galambszürke a levegő, és páracseppek
lógnak a meggörnyedt leveleken…
Egyedül megyek, mégis magammal viszlek mindenhová.
Mert bennem vagy. Hogy miért?
Azt nem tudom…
31 hozzászólás
Kedves Ilona!
Szerintem nagyon is jól tudod…
Tetszenek a képeid!
Szeretettel olvastam: Tünde
Hát persze, Tünde… 🙂
Köszönlek!
pipacs
pipacs, ilyen verset még sosem olvastam tőled……
Hihetetlenül erős és nagyon komoly vers.
Tudod, Szusi, én sem álomvilágban élek, s van jó pár ilyen versem is.
Köszönlek!
pipacs
Kedves Pipacs!
Ismét csak egy kis verssel válaszolok:
Van amikor nem az történik amit szeretnénk
van amikor kihajt egy holtnak hitt rózsafa,
és habár az ága már régen elszáradt,
tüskéje szúrása még mindig fáj.
üdv Tóni
Tud bizony fájni, kedves Tóni. Nem úgy mint a rózsának. 🙂 Számodra bizonyára nem ismeretlenek, a hasonló hangulatú verseim sem. Ezen az oldalon talán még meglepő, hogy nem csak csilingelőket írok. 🙂 Mit tegyünk, ilyen az élet.
Köszönöm a verset, és azt is, hogy megtiszteltél!
pipacs
Kedves Pipacs!
Ez valami kitárulkozás, néma vádak, önvádak… olyan se veled, se nélküled…
A képek is kemények, mint a szavak. Nagyon jó a versed, elgondolkodtató. Fáj is, és mégis szép.
Szeretettel
Ida
Inkább egy monológnak nevezném, kedves Ida. Ilyen érzések voltak bennem, amikor írtam. Gyakorta írok így, csak kimondom hangosan amit gondolok, és nem érdekel ilyenkor a forma sem.
Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél.
pipacs 🙂
Kedves Pipacska!
Remélem ez a vers csak hipotézis, és nem a valóságot tükrözi, bár mint alkotás nagyon tetszett.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Ebben a hosszú életben annyi mindent kell megélnünk, köztük ilyet is. Lassan egy éve lesz, hogy írtam…
Köszönlek!
pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Már az első olvasáskor felkaptam a fejemet, de akkor nem volt időm a hozzászóláshoz. Azóta háromszor olvastam el, és egyre jobban tetszik. Szusinak igaza van, Te nem szoktál ilyen verseket írni. Ez egy nagyon komoly, fájdalmas költemény. Rendkívül jól eltaláltad, nagyon tetszik. Nem tudom, mennyi valóságtartalommal bír, de mindenképpen magával ragadott. Bámulatos elismerésem érte.
Szeretettel:
Millali
Tudod Millali, a nem szoktam, az csak annyit jelent, hogy még nem ismeritek ezt az oldalam. 🙂 Pedig létezik. Idővel, majd megmutatom.
Annak őszintén örülök, hogy ezt is értékeled.
Köszönlek!
pipacs
Örülök, hogy kitárulkozol írás terén. Ez is jól áll, ha szabad így kifejeznem magam. A sokoldalúság írás területén is hasznos. Egyben biztos vagyok irányodban. Amit leteszel az asztalra, annak van ereje. Gratulálok Ica, szívből!
Szeretettel:Marietta
Talán egy a fontos Marietta, hogy bármit ír az ember, az szívből jöjjön. Őszintén megtisztelsz véleményeddel, és én hálás vagyok érte.
Köszönlek!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
szerintem nagyon is tudod! Ha egyre gondolunk, akkor biztosan, ha pedig nem akkor passz.
a versed tetszett!
szeretettel-panka
Tudod Panka, ez már tavalyi hó. 🙂 Sokszor az a legnehezebb, hogy lépj túl a dolgokon, és menj tovább. De az idő konok, és mocsok lassú tud lenni, pedig olykor rohan, de sosem ott ahol kellene. Olyankor nem érted, még önmagadat sem…
Köszönlek!
pipacs 🙂
Vagyis, azt nem tudod, mit is tegyél.
Csodaszép képek, mély gondolatok! Mesteri mű! 🙂
Szeretettel: Annie
Köszönöm, Annie!
A gondolatok, valóban mélyek voltak.
pipacs 🙂
Nagyon szépen öntéd szavakba a ki nem mondott gondolatokat.
Szeretettel
mesako
Valóban, ilyeneket csak önmagától kérdez az ember, kimondatlanul… de már az is eredmény, ha megteszi.
Köszönlek!
pipacs 🙂
Ez nagyon mélyről, belülről fakad, de kell is időnként.
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Nem írhatok mindig a csodákról, még én sem. 🙂
Köszönlek, Zsolti!
pipacs
Kedves pipacs!
Jó kis képek kavarognakk előttem. Hála Neked. S valóban. Én sem tudom, miért, de tetszik a versed. Valami csodás az atmoszférája, teljesen bele tudom élni magam. Örömmel olvastam, s bevallom, nem először.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Én is szoktam többször vis szajárni versekhez, írásokhoz. Nálam nem is tökéletes írás a fontos, hanem az, hogy valami megérintsen, megfogjon benne. Gondolom, így történt Veled is. 🙂 Biztosan van benne valami. :))
Örülök, hogy megírtad, köszönöm!
pipacs 🙂
Szia Pipacs:) Most értettem meg a hsz-d:) (no persze értettem én akkor is, de ez a versed valóban hasonló érzésekről ír, mint az enyém "Semmi nincs és mégis van"….:)) ott van milliárdnyi sejtünkben… Tetszett
Üdv: Évi
Szia Évi! 🙂
Igazán nem volt szándékomban fejtörést okozni, csak arra próbáltam utalni, hogy mennyire hasonlóan írtunk meg valamit… :))) Viszont nagyon örülök, hogy rátaláltál versemre. 🙂
pipacs 🙂
Én örültem, hogy olvashattam:)
Akkor mindketten… 🙂
Kedves Pipacs!
Csak most találkoztam korábbi verseddel. Többször is elolvasva soraid, úgy tűnik, mintha valkinek a titkolt levelét lopva olvasnám. Soraid őszinték, s az egészben nem a vers formája, s rímjei a fontosak, hanem egy ember vívódása önmagával, gondolataival, érzelmeivel. Mint aki nem tud valamibe belenyugodni.
Nem akar gondolni valamire-valakire, de amit-akit négsem tud elfeledni, magától elűzni. Ismerem ezt az érzést. Emlékezetesen szép és egyben fájó emlékek…
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Aki valaha is volt szerelmes, azt hiszem élt át hasonlókat. Őszinte? Igen. Volt ilyen is. 🙂
Nagyon köszönöm szavaidat!
Szeretettel.
pipacs