Nyomorult, ahogy mostanában
A miattad képzelt mondatok között
Keresem magam.
Az elhordott szavak helyére állok,
S mint üres raktárak betonján a semmi,
Csak emlékezem.
És nem írhatom ide a neved;
Az idegenségig ismerem dallamát…
Hányok magamtól.
Zavarodott vagyok, vagy elveszett.
Elmondhatatlanul az vagyok.
Kínlódás ez a vers
8 hozzászólás
Megérintett a hangulata, kedves lowcallbus. A címe lehetne: Elmondhatatlan
Tényleg megfogott, van benne valami ismerős, hozzám közel álló. Jó a kifejezőkésséged! Tetszenek a verseid.
Üdv. Zemy
Hmm,érdekes Netelka hozzászólása, nekem is ez jutott eszembe, egy hasonló című írásomból jól ismert érzés miatt. És lehet, hogy kínlódás ez a vers, de jól sikerült, érezhető sorok.
Hanga
Őszintén? Az eleje nagyon tetszik, a végét kissé összecsapottnak érzem, tényleg kínlódás lehetett. Bár lehetne ez a címe: Kínlódás. Vagy nem.
De az érzést remekül átadja.
Üdv, Poppy
Szia!
Esetleg címnek-Mélypont? Tényleg nagyon érezhető verset írtál.
Üdv.
az utolsó négy sor nem tetszik
pl. sztem a hányok magamtól kifejezés nem illik a versbe, az előtte állók túl líraiak hozzá
az első két vsz meg jó ahogy van
pláne a betonos
szépen tudod kifejezni magadat
és jó ha mersz újat írni
mert azt merni kell
Pl lehetne talán " nyomorultul érzem magam?"…nos döntsd el magad:) Nekem va benne valami ami tetszik…de nem tudok rájönni mi az. Ha eszembe jut megírom neked.
üdv:
Eddie
Nem is kínlódás ez a vers, hanem egy szép szerelmes vallomás kezdete:-) Jó ez cím nélkül is, ahogy van!
H.