El kéne egyszer mondanom
de nem illő a pillanat,
magamba kéne fojtanom
a hangom elakad,
mikor bőrödön játszik a nap
s tüze engem talál,
mint egy szikrázó ércdarab,
s fénylő gyertyaszál,
úgy talál csak egymagam,
kövülten, s szótlan,
el kéne egyszer mondanom,
de suttogok halkan,
már illatod körbeleng s érzem
többé nem vagy idegen.
Nem vagy idegen
By Susanne
8 hozzászólás
Kedves Susanne!
Csodaszép érzés-csokor!
Szeretettel grtulálok:sailor
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm kedvességed !
Szeretettel: Susanne
Igen, ez most úgy belül maradt… Tetszett a folyamatos, mégis tört forma, a tömör kifejezésmód.
aLéb
Köszönöm szépen kedves aLéb !
Bizony ez most belül maradt, ahogy írod !
Sokszor a "kevésben" is minden benne van !
Örülök, hogy itt jártál 🙂
szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Apró kis gyöngyszem a versed.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Nagyon szépen köszönöm, barátaim sokszor engem is gyöngyszemnek szólítanak 🙂
Örülök, hogy tetszett !
szeretettel: Susanne
A vers visszafogottsága és hangulata tetszett meg.
Grat hozzá.
Üdv:janich
Köszönöm kedves Janich !
Örülök, hogy itt jártál és olvastál !
Szeretettel: Susanne