Csönd van, nyomott, néma csönd,
a temető is csendes,
csak egy fekete bogár
az, ki cirpegve repdes.
Síron mécses világít,
körötte száz szál virág,
mellette kulcsolt kézzel
szállnak fel néma imák.
Felnézek a bús égre
szemem könnyekkel teli,
ott látom a nagymamám,
hogy lelkemet öleli.
7 hozzászólás
Kedves Zsuzsa! Ez egy nagyon szép vers.
Ha elfogadod, amit javasolok, ritmikailag is hibátlan: A száz helyett száz szál, A harmadik versszakban a bús kétszer szerepel. Helyette ahogy lelkem öleli… vagy valami más.
Egyébként tényleg nagyon tetszik.
Üdv: Kati
Kedves Kati! Köszönöm szépen! 🙂 Igazad van, máris javítom: Zsuzsa
Zsuzsa, csodát írtál! 🌹❤
Zsuzsa, csodát írtál! 🌹❤
Drága Edit! Hálásan köszönöm 🙂
Megható kedves Zsuzsa.
Szeretettet
Ica
Hálásan köszönöm 🙂