Nemesi kutyabőr

Az én kutyám sebes,
kutyabőrös nemes
így lettem, no lám
hogy ebem tomporán
egy levélnyi bőre
helyén van egy pőre
téglalap, s néhanap
piros pecsétjét feltöröm
az írásban gyönyörködöm,
mert rajta az ragyog,
vitéz nemes vagyok!
Vissza-pecsételem,
s nemesi levelem
feltekerve szépen,
ott hever a széfben.
Biztosítlak téged,
még vérem is kék lett
amikor elkészült
e nemesi levél
érzi ezt az eb, s én
saját bőrünkön már,
hogy minekünk kijár
tisztelet, s kiváltság,
a földi királyság
pecsétje nélkül is
nemes volnék végül is.
S ebem büszke lehet
mert bár ő szenvedett,
de a kutyabőre
már örök időkre
megmarad,
s mi jó falat
ő megkapja tőlem.
Neki adom, s ő nem
bánja hogy bőre széfben
feltekerve, okmányképpen
fekszik, s rajta piros pecsét,
míg eszi a jó pecsenyét.
Bár nem ő a nemes eb,
de gazdája nemesebb
lett egy fokkal,
okkal!
Készült egy tokmány,
belekerül az okmány
hírdeti hogy nemes lettem,
s ebemet is feleskettem:
Ha hazajön gazdura,
rákezd egy nagy vaúra!