Nemezis

Vihar dúl a város felett,
Hozott záport, s hozott szelet.
Villámfény az éjszakában,
Angyal szárnyal egymagában.
Arca komor, szárnya sötét,
Hozza a vég ígéretét.
Ki itt lakik, az mind bűnös,
Lénye mocskos, csúf és bűzös.
Nem hajlott a jótettekre,
Pokolban ég el a lelke.

Vihar dúlta sötét álmok,
Jó embert itt nem találok.
Fejetekre hulljon átok!
Ítéletet hozok rátok!
Tornádó zúg, házak dőlnek,
Felkorbácsolom a földet.
Véretek hull, üveg roppan,
Otthonodba Halál toppan.

Mondták ember, ne menj arra!
Vérrel írták fel a falra!
Nincs több esély, nincs bocsánat,
Szemfedőtök lesz a bánat.
Tenger tombol, elmos mindent,
Kérhetitek már az Istent!
Város helyén üszkös kráter,
Ég bársonya zsalugáter.

Csillagrostély hullott rátok,
Tűzbörtön lett kalodátok.
Hazatérek dolgom végén,
Eltűnök az ég szegélyén.
Merítkezem sötétségbe,
Beleveszek a nemlétbe.
Ám, hogyha kell, visszajövök,
Lábam nyomán por és üszök.