Tudtam, hogy egy napon messze,
messze mentek…
néznek majd rám bambán,
némán a fellegek,
könnyeket hullajtanak reám,
szomorú májusi éjszakán.
Lelkem ilyenkor a messzi
múltban bolyong…
ég benne sok ezer
parányi gyertyacsonk…
járok ködbe veszett,
poros utakon,
könnyem elrejtem a gazos ugaron…
Felhőkbe veszett számos
meddő gondolat,
mit a szél kajánul azóta
bontogat.
Könnyes, mélabús az emlékezés
– hajdani, májusi nemlétezés. –
16 hozzászólás
Drága Ida!
Ritkán olvasok tőled ennyire szomorú verset, de megértem.
Bele kell törődni a megváltozhatatlanba, ha nehéz is az évfordulókon az emlékezés.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Már nem igen írok verset, de valahogy az évforduló közeledése mindig kihoz belőlem egyet újra, meg újra. Talán majd ez is elmúlik egyszer…
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Ilyen évfordulókon nagyon szomorú emlékezni
olyan szülőkre, akik gyermekeiket szeretettel nevelték.
Az sem könnyű ilyen emlékezésre verset írni.
Te nagyon szép szavakkal tetted:
"Könnyes, mélabús az emlékezés
– hajdani, májusi nemlétezés."
Szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm szépen, drága Kata, hogy olvastad a versem, és kedves szavakat fűztél hozzá.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép, nagyon szomorú.
Csak átmeneti vendégek vagyunk ezen a földön…
Aztán talán újra kezdjük az életünket valahol máshol. Olyan veszélyes és nyomorult sok helye a világnak, hogy nem is tudom mit kívánnék azoknak akiket szeretek /vagy saját magamnak/, hogy hol szülessenek új életre?
Judit
Kedves Judit!
Igen, nekem a május, úgy tűnik, csak szomorú emlékeket hagyott hátra.
Amit a továbbiakban írtál, azt hiszem, nem kívánságműsor. 🙂 Szerencsénkre, nem tudhatjuk.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Ida
Drága Idám!
Fajdalmasan szép megemlékezés…
Drága szüleim nekem is itt maradtak a szîvemben.
Szeretettel ölellek: Zsu
Drága Zsu!
Májusban mindig megrohannak az emlékek (nem csak akkor).
Köszönöm szépen, hogy itt jártál és olvastad.
Szeretettel ölellek,
Ida
Kedves Ida
Az élet, akár a tenger, időnként zabolátlan hullámokkal korbácsolja a lelkünket. Szívünk pedig időnként túlcsordul, hogy felszínre hozza rejtett érzelmeink könnyeit. Ilyennek érzem gyönyörű versedet.
Szeretettel Gyula
Köszönöm szépen, amazonasz.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Szomorú, de sajnos hozzátartozik az élethez ez is… Az nagyon jó, hogy a fájdalmat ilyen szép vers megírásával tudod enyhíteni.
Szeretettel: Klári
Így igaz, ahogy írod, kedves Klári.
Köszönöm a látogatásod.
Szeretettel,
Ida
szia!
Nagyon szomorú verset írtál, a fájdalom, az elmúlás az ilyen,, ilyen fájdalmas. Gratulálok! üdv hundido
Szia hundido!
Igen, ez nálam visszatérő fájdalom minden májusban.
Köszönöm soraid.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép,fájóan,melankólikusan
"ég benne sok ezer
parányi gyertyacsonk…"
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Valóban, nekem a májusok csak fájdalmakat hoztak.
Köszönöm, hogy itt is jártál és itt hagytad kézjegyed.
Szeretettel,
Ida