Bódult részegség
Mámorában úszva,
Vérvörös álomfény
Sugarában elnyúlva
Ájultan fekszem
Ezer kavargó este után.
New York!
Karcolóid árnyékában
Dőlök a falnak,
S elcikázik
Milliónyi csillag
A fejem felett,
Átélt száz őrülten
Boldog éjjel
Vibráló képei
Forognak fejemben.
Megszületik a hajnal.
Valami fekete fröcsköl
A vörös látomásba.
Ébredek…
Távoli New York
Felém hajolj
S súgd fülembe,
Hogy karcolóid közt
Még egyszer
Ezt a mámor-vöröset
Megélem…
7 hozzászólás
Nagyon jól érezhetted magad ott… Nekem átadtad ezt az érzést, jó vers lett!
Üdv
Zsázsa
Nem jártam ott….csak elképzeltem…..de ezek szerint sikerrel:-)
Nekem is tetszik. Magával ragad, a verset olvasva, mintha én is részese lettem volna az álmodnak. Szuper. Köszi.
Üdv.
Köszönöm eszkimo a véleményedet itt is! Örülök, hogy “adhattam”!
A szép versért van egy javallatom: Web cam NYC. Én játam ott, de néha így térek vissza az ismerős helyekre. Nézem a sugárutak nyüzsgését és találgatom, vajon ki kicsoda, micsoda lehet. Sajnos kevés erre az idő.
Üdv!
Nem jártál ott? Fura, nagyon azt lehet a versedből érezni. Lehet, hogy csak mert én se én nem tudom, milyen valójában? De lehet hogy én is megnézem azt a bizonyos webcamot valahogy…
Üdv
Zsázsa
Nem bizony…és nem is vágyom oda:-DD Ez egy olyan vers, amit csupán és csakis egyszer a képzelet szülte. Azóta sem éltem át, hogy oda vágynék,bármennyire furcsa is:-)