Járdavacsora, kenyér, múlt keddi penész,
ritmust kopog az éhség a borosüvegen,
a sarkon slágert gajdol egy utcazenész,
ingén kaktuszpálma – kissé rendszeridegen.
Ember, lassan nem lesz se téma, se hír,
ha csupán tengődsz – a tartós siker a halál.
Valaki sorsodból egyszer dallamot ír,
és egy kosár apró majd posztumusz megtalál.
4 hozzászólás
szia Neti!
Rövidsége ellenére nagyon nehéz e vers!
Több van benne, mint gondolnánk…
ölel
leslie
Örülök, hogy érzed a súlyát, Leslie. Köszönöm!
Előbb Pressernek egy kevésbé ismert száma jutott eszembe a címről. Persze azt is szeretem, hiszen személyesen is megérint, ám ez itt egy Sors, egy Élet, maga a Nyomor!
Zseniális.
Nagyon kedves, köszönöm. 🙂