Mi az a semmi?
Minden! – vagy mi…
Ha nincs kedvem semmihez,
akkor mi mindenhez nincsen?
Vagy ha van, miért nincsen
a kezem a kilincsen?
Szabadnak lenni!
És a SEMMIT: tenni,
tenni, TENNI!
Ez az! Ami igazán isTeni!
De most sincsen semmi dolgom.
Két jelenés közt, dörgölöm az orrom.
Akkor, én most Istent majmolom?
Panaszra akkor, nem lehet okom!
Hisz, verset is írhatok, ha akarom…
Málnási után; SZABADON!
Így, a versnek nem kell lennie: rímesnek, ékesnek!
Ím, akár el is mehetnék az Operába: kellékesnek!
(Egyszer álmodtam; bemutatnak Jonny Cash-nek.
Hangom nincsen, hát nem mehetek énekesnek!)
Ám, amíg így kell a lábamat lógatnom,
s a férfi stat.-ot is csak ritkábban nógatnom,
addig jó a dolgom; NAGYON!
S keresetem is: "VAGYON"!
Ím, ha egyszer sikerülne, jobb lenne:
foszlány-verset oktatnom!
S így, folyvást nem kellene:
a „világot jelentő”-t koptatnom!
Mehetnék költőnek!
De bizony ez, nagyon utópisztikus,
hisz a néma szereplőnek
mindig csak „pszt!” meg –„Kuss!”
Pedig, mi hát a vers?
SEMMI? Ehhez kell bátorság!
Ehhez kell igazán mersz!
(És e’meg mi?) Őszinte butaság…
Magamat, így, s ily módon közprédává tenni!
Hogy tehetségemről, statisztákat hagyjak dönteni!
Ez a „Nem semmi”!
A MINDEN!
Én úgy hiszem.
(S ezzel be is fejezném)
Részemről, ez minden!
7 hozzászólás
Szia Stratos!
…hmm, ez a versed nagyon tetszik! Humoros, de egyben valósághű – sikerült megragadnod a lényeget! Gratulálok!
…és, nos igen: a “minden” egyik pillanatról a másikra át tud fordulni “semmivé”, és fordítva…!
Üdv: “B.”
Köszönöm!
Eddig nem mertem belefogni a “húrok pengetésibe”, de szívesen játszom a szavakkal, kedvenceim is olyan nagyságok mint Karinthy, Rejtő…
(Sokszor mulatok mások arcfacsarintásán, mikor így reagálnak egy-egy szóviccemre…)
Csak eddig nem mertem sok mindent megfogalmazni.
S azok is, vagy félkészek lettek, vagy silányak.
(Ezért is kezdtem magam mulatságára vicceket, dalszövegeket fordítgatni görög nyelvről… Lásd Hellasz. hu
http://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?t=121&start=0 )
Ezt a “művet” is, jóformán kényszer hatására írtam. Miután unalmunkban -két jelenés közt – kivégeztük egy volt statiszta (nevezzük Málnásinak) ott feledett
írásműveit (aki átigazolt kellékesnek), és ez írásokat magunk közt – kíméletlenül és jól – kiveséztük.. ezek után, az egyik srác rótta rám ama feladatot, hogy -“TESSÉK!”: akkor írjak én – egy korábbi kifakadásom alapján – a fenti címen; verset…!
Ez lett belőle.
S ha már a jósors ide vezetett erre az oldalra… volt képem feltenni
A Te műveidet is szívesen olvasnám, hol lehet?
Üdv! Stratos
Szia! Szeintem is jó lett ez a műved, egy -két helyen kicsit akadoztam az olvasásában, de a gondolatok amiket megfogalmaztál nagyon jok és ez a humoros megközelités is tetszik benne…szerintem ne legyél lusta és ne is félj:) Majd ha raksz fel esetleg újakat akkor biztosan elolvasom őket..:)
Ide tévedtem…mosolyra fakadtam:) könnyed, elmés szójátékaid elgondolkodtattak…az első 5 sor a “zen” filozófiára emlékeztet:)
örülök, hogy elolvastam, köszi
🙂
Könnyed, üdítő vers, mondanivalókkal!
Örülök, hogy valaki hajnal tájban is ezt gondolja…
Hmmm:) ez a vers igazán aranyos! Nekem momentán épp tanulni nincs kedvem és helyette verseket olvasok, de sosem bánom meg, főleg ha ilyenekre akadok:)
A formán lehetne még csiszolni, de általában ez senkit nem érdekel:D mert a személyiséged átjött, egyedit alkottál és nekem ez is elég volt:) a többi már csak luxus:P
Üdv: Áfonya