Nincs szebb virág mint az őszirózsa,
Halottaknak napján útra kelő,
bús hantokon méltó helyet lelő,
s friss krizantém, vigasz hordozója.
Léptünk súlyos, mint az ólom-idő,
mély sírokhoz zarándokló hívek,
emlékőrző, bánattal telt szívek,
s hull gyász könnye, szitál hideg eső.
Jaj, meghal mind, aki világra jön!
Végső erőnk remény s álom-özön,
…ki mond imát értünk majd emberek?
Kit anya szült, koporsó vár mindre,
de szeretet szálljék szíveinkbe,
s mécses gyúljék e hűs hantok felett!
4 hozzászólás
Szép, csendes emlékezés.
Szeretettel:Marietta
Nehéz léptek ezek…
Remek szonett!
Gratulálok!
Üdv, András
Kedves Albert!
Remek az alkotásod, és szép emlékezést írtál szonettként. Tőled eddig nem is ovastam szonettet, ezért örömmel olvastam el. Kedvmcem lett a szonett-forma, én is művelem, de sajnos, nem olyan pontosan tudom követni a kötött előírásokat.
Öröm volt olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Alberth!
Az elmúlásról remek szonettet írtál… Gratulálok, a jól ábrázolt képeidhez…Lyza