Jobb az élet, ha semminek néznek,
Egy semminek, egy verébnek,
Mely tova száll, ha közeledsz,
Elrepül, ha felé intesz.
Madár lennék, melynek nincs gondja,
Madár lennék, ki vígan eldalolna,
Madár lennék, csak szárnyaljak végre,
Madár lennék, csak jussak békességre.
Békét kívánok már, zajtalan éjeket,
Hol nem zúg füledbe a hazug szó,
Nem zúg, mert ott nincs áruló,
Csak béke van, csendes béke,
Mely áthat, s körül ölel végre.
Madár lennék én, piciny verebecske,
Ki odvas fa tövében magot csipegetne.
Madár lennék én, talán az is voltam,
Gondolataimat immár az egekbe toltam.
Immáron nincs más gondolat,
Mint visszahalljam visszhangomat.
S szárnyal a szó, szárnyalok én is,
Angyal vagyok, sajnos csak félig.
2 hozzászólás
Szépen szállnak soraid, akár a madárdal…
Gratulálok, Judit
Érdekes külalakot adtál versednek. Örülök, hogy a hagyományos "klasszikus" formát választod. A szótagokat nem számoltam, de látom, hogy a rímekre figyelsz.
Tartalma is érdekes, én őszintén mosolyogtam versed bizonyos helyein.
Üdvözlettel: Kata