A válaszom nem! Újra levelet
ejtett lábamhoz november szele,
mely kitartóan értetlen kamasz,
meg-megújuló rohama ront rám.
Elfutni sem hagy; ezernyi keze
ruhám alá igyekezne jutni,
hogy lángba borul arc és száj remeg,
mint csipkebokrok vértüzes bogyói.
8 hozzászólás
Mosolyt csalt az arcomra évődésed a novemberrel… 🙂
Szép vers, Irén, amilyen a november is. 🙂
Ida
:))))
Köszönöm, kedves Ida!
Kedves Irén!
Pedig a természetnem nem lehet nemet mondani.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, lesz, ami lesz!!!!
:)))) Köszönöm szépen.
Tetszett a versed, Irénke, örömmel jártam itt.
aLéb
Én pedig örültem Neked, Bélám!
Szeretettel gratulálok versedhez. Nagyon jó!!
Ágnes
Köszönöm, Ágnes, örülök, hogy tetszett.