Lesz még valami, azt susogják a fák:
új létezés, megváltás, feltámadás.
Lesz még, lesz még, bizony lesz még valami,
ha nem is pont most, ha nem is test szerint.
Áthatja a levegőt a suttogás,
növények éneklik az idő dalát,
zöld szárnyakra kap a széttörött remény,
újraíródik egy régi költemény…
Szól a zene, majd széttörik a csendben.
Elül a szellő, a zöld lomb se rezzen.
Majd beteges, groteszk, őrült kacagás
felszáll a függöny, feltárul a világ.
Nem lesz, nem lesz, nem támad fel már semmi sem,
egy létben, hol lebomlottak évezredek.
2 hozzászólás
Szia!
Újra és újra megdöbbenek, hogy milyen jól írsz. Ez is nagyon tetszett! Gratulálok!:)
Szia! Ahogy elkezdtem, olyan reményteli volt az egész. Számomra most jól jött volna, lelombozott a befejezés. Poppy