Egyre többet s többet tudok
és kevesebbet érek
ifjak szemében, akiknél
még lomhábbak az évek,
mert bombabiztos a hitük,
– hacsak nem jön egy bomba –
hosszan nyúlik még ékköves
útjuk a nulla pontba.
De meglegyintett engem már
a szél, súgott fülembe:
– Az emberélet útjának
felét szórtam öledbe,
kaptál jót-rosszat; gyermeket,
szerelmet, szépet, otthont…
Ne légy mohó. Most már a test
gyarlóságát is ott fogd!
És lesújtott a pillanat,
hogy talpig megremegtem,
s az ólmos nagy csapástól víz
verte ki egész testem.
S azóta jön, figyelmeztet
minden perc, minden óra,
Vigyázz! fogy a poharadban
a bíborszín itóka.
Kenyeredből csak sercli van!
S ahogy fogy ital, étel,
apadt erő, hörgő tüdő
küzd a levegővéttel.
értékét veszti a tudás,
hamu lesz minden kincsem…
Megadja-e, hogy legalább
a méltóságom mentsem?
26 hozzászólás
Kedves Irén!
Nehéz a téma, amit megragadtál… ezzel együtt igen erős versnek érzem… mély nyomot hagyott bennem, mélyen elgondolkodtatott minden egyes strófa külön-külön is, és az egész írás…
Szeretettel: Mónika
Köszönöm, kedves Mónika!
Nagyon súlyos téma ez, általánosan. Az ember méltósága – nem a kivagyiság-féle – az egyik legfontosabb fokmérője egy társadalomnak.
Irén, Te soha nem érsz keveset az ifjabbak szemében.
Akik valamilyen formában ismernek Téged, a lelkedet, a munkásságodat, bizton mondom, hogy felnéznek Rád.
Hogy az idő pedig megy… ez tény, ellene tenni egyikünk se tud.
A hit nem korfüggő, a "bombabiztos" pedig olyannyira relatív! Ma azt HISSZÜK, hogy az életünk egy-egy részlete, összetevője sebezhetetlen és belénk lett betonozva, másnap rájövünk, hogy ugyan, elég egy rúgás, hogy kidőljön alólunk…
Mély, szép, filozofikus a versed, és érzem, hogy nagyon a karjaiba vett a melankólia.
Ezekkel együtt gyönyörű ez az alkotás.
Andrea, köszönöm!
Megsimogattad a lelkem…
Nagyszerű ez a vers…de többet érsz, int hogy az ifjakkal foglalkozz.
Verseid, mint fenti alkotásod is, arról tanúskodnak, igencsak "kapaszkodni" kéne a fiataloknak, hogy megközelítőleg hasonló remek verset írjanak.
Nagyon tetszett kedves Irén !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu, drága vagy, nagyon köszönöm, amit írtál!
Kedves Irén!
Elgondolkodtató és megdöbbentően őszinte a versed. Az ifjak majd egyszer, mikor már több tudással rendelkeznek, remélhetőleg másképp fogják megítélni a költészetedet. Aki pedig jobban ismer, az érti és értékeli (és ezt nem csak pontokban kell érteni) az alkotásaidat.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsókám, nem tudom, hogyan ítélik meg a verseimet az "ifjak". Általában jó véleményeket kapok, de az ember nem lehet sosem biztos, jó verset írt-e, mert csak kevesek bírálják meg őszintén és elmélyülten. Tudni kell magunknak is érezni, melyik jobb, melyik kevésbé.
Nem panaszkodni akartam. Csak felhívni a figyelmet arra, egy bizonyos kor után más a fontos, másképp gondolkodunk, és akit megcsapott a "szél", azt ilyen gondolatok (is) gyötrik…
Köszönöm kedves szavaidat!
Kedves Irén!
Érzem írásodban mi foglal le teljesen:
ertékét veszti a tudás
hamu lesz minden kincsem…
Mefadja-e,hogy legalább
a méltóságom mentsem?"
Nagyon mély gondolatok!
Gratulálok:sailor
Igen, kedves Sailor, ez a lényeg leginkább.
De a többi is…:)
Köszönöm!!!
Nagyon jó vers lett, hatalmas mondanivalóval, gyönyörűen megfogalmazva.
Szívből gratulálok!
üdv:
Tristitia
:)))
Szívből köszönöm!!!
Irén, ez nagyon jó lett. Realista, őszinte.
"Megadja-e, hogy legalább
a méltóságom mentsem?" – ez az amire előre nem tudhatjuk a választ. s talán nem is
véletlen.:) Nagyon-nagyon szép vers!
Üdv. Ida
Kedves Ida, örülök, hogy ezt írtad. Köszönöm. Nem tudom, jobb lenne-e, ha előre tudnánk, nemcsak az időpontot, de a körülményeket is. Ha elhagyatottan, tiszta ész nélkül, testi – lelki kiszolgáltatottságban, akkor biztos nem…
Kedves Irén!
Hasonló érzésekkel vagyok teli. De a versedre a választ úgy is tudod. A méltóság abban rejlik, hogy alázattal viseled mindazt amin sokszor nem is lehet változtatni, ha akarna az ember akkor sem tud. Őszinte tiszta szívvel vagy, vered is erről árulkodik.
szeretettel-panka
Kedves Pankám, az alázat nem elég. Ha tehetetlen vagy, netán elborult agyú, hiába vagy alázatos, hiába tűröd a szenvedést. Én elolvastam Polcz Alaine több könyvét, talán az segít helyre tenni a dolgokat, de bárhogy forgatom, arra jutok, nem sokat tehetsz. Hacsak nem vagy nagyon gazdag, de még az sem biztosíték…
Ez is szerencse dolga nagyrészt.
Kedves Irén!
Én kedvelem a verseidet. Mindenki megpróbálja menteni a menthetőt. Legyen az méltóság vagy bármi.Mintha egy egész élet lenne a versben vagy az is. Szépen leírva.
Szeretettel: Ági
Tudom, Ágikám, és köszönöm, hogy hűséges olvasóm vagy. Bocsáss meg, ha én kevesebbet tudom a Te verseidet olvasgatni!
Ha előre látnánk a dolgaink alakulását, jobban menthetnénk a menthetőt. De ez lehetetlen.
Kedves Irén!
Nincs is rá szükség, hogy olvasgasd a verseim. Felnéztem ide egy kicsit. Bizony igaz.
Jobban mentenénk a menthetőt, ha tudnánk mi vár ránk, de ez lehetetlen.
Kellemes nyarat kívánok ami még hátra van belőle.
Hát! .. mit ne mondjak megrázott! Mi kell ennél több? Grt.Z
Köszönöm, Zarzwieczky! A Te értékelésed egy biztos pont nekem ezen az oldalon…
Kedves Irén!
Mélyen átéreztem a versed minden szavát! Bizony, néha még csapás sem kell ahhoz, hogy elcsodálkozzunk azon: hová lettek a hajdan oly jól megtanult versek, dalok szövegei, egzotikus országok fővárosai, kedvelt könyvek tartalmai, megélt életünk emlékeinek apró részletei. Az idő előrehaladtával nem csak régen megszerezett tudásunk avul el, és az értékek változnak körülöttünk, hanem biztosnak hitt műveltségünk darabkái is kezdenek elolvadni, mint az északi sarkon a jéghegyek.
Megrázó a versed, őszinte és elgondolkodtató!
Judit
Köszönöm szépen, aranyos Juditkám!
Kedves Irén!
Elgondolkodtató és egyben meghatóan őszinte vers! Remek összegezése egy tartalmas életnek.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán, én köszönöm, hogy olvastad…
Kedves Irén!
Sok igazságot tartalmaz a versed. Bizony, mostanában – főleg az ifjúság – egészen mást tart értéknek, mint amit mi annak tartottunk.
Azonban hiába mást tartanak annak, az igazi értékek mindig megmaradnak, legfejebb leplezve, rejtve.
Szép költöiesen fejezed ki: "értékét veszti a tudás, hamu lesz minden kincsem…" Én azt mondom: bízzunk abban, hogy végül is nem így lesz!
Nagyon jó a versed!
Szeretettel: Kata