Nyár

Csak úgy önti ránk a melegét
a vörös korong,
A fejek szédülnek,
az agy csak úgy zsong,
karikákat látnak az emberek
cirkuszi mutatvány nélkül,
szinte megbomlanak
ettől a szörnyű "déltül".
Szomjukat oltják
szüntelen,
s némelyek a napszúrástól
esztelen
összecsuklanak nesztelen
s az éppen ,hogy felfogott élet
a megváltást várja,
mi messze van.
Emberek hűset remélnek,
Dolgok árnyékát keresik,
a sötétebb oldal most megtellik.
Felfordult a világ,
oh bár járna kósza szél,
és kedves emlék a deres tél
annak ki hűvösre vágyik.
Útszéli kocsmák és sörözök
sok habot lefölözők,
a nyarat dicsérik.
A szomjas vendég sokat nyel,
a kasszagép sokat énekel
erről a "jó" kis nyárról.