Arcomat józanra mosta,
a szél lengette gyors idő.
S utánam kúszva hömpölyög
szelíden, szőkén a nyári ég.
Mennyekben csavarog a csend.
A forró nyári harsány szín
lomha szárnyán lebegtet,
ide-oda ring az elérhetetlen.
Elhalt villámok húrjain
megfeszülnek a fellegek,
alatta mosdatlan virágok
várják, jöjjön már a zápor.
Verítékemen átgázol
majd egy könnyű, boldog álom.
10 hozzászólás
Kedves Ica!
Szép merengős vers. Jó volt olvasni.
szeretettel-panka
Örülök kedves Panka, hogy olvastál! Köszönöm!
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica !
Versed, mint mindig magával ragadó, merengős, gyönyörű képekkel, ahogy azt
már megszoktuk Tőled.
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Szia kedves Zsu!
Köszönöm kedves soraidat, örültem neked, hogy olvastál.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Szép elmélkedés a természetről, az idő múlásáról, az életről. A természeti képeiddel, jelzőiddel nagyon jól elénk fested, érzékelteted mindezt. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen az elismerő soraidat. ( nagyon jólesett)
Szeretettel: Ica
merengetős. szép képek, szép vers. szeretettel
Köszönöm Andy!
Öleléssel: Ica
A tőled megszokott gyönyörűséges képek szavakba öntve, kedves Ica.
Nagyon szép vers.
szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm kedves soraidat.
Öleléssel: Ica