Pöttyel röppen a pici katica,
szárnyán siklik napsugár
Lihegve fut nyelvet lógat;
puli ugat a kapunál.
Pitypang bólint, bóbita szállong,
ernyőző levélre szitál
Feszül az izom, ugrik a hídon,
magasba lendül négy szöcske-fi láb.
Ciripelnek zöldben tücsökhegedűk,
estébe nyúlik a faluvégi kánon
Hold kél, patakba les, fénye botlik
csiga-biga nyálon.
Tavirózsás kertben béka-nász-út járja,
elcsattan csók, buborék pukkan
Kéretlen sün sündörög, majd diszkréten
lapul egy lapulevél zugban.
Ráborul a csend a lagymatag éjre,
bezárja kelyhét sok színes virág
Szellő sem zavar, felhővel takar
egy álmosan fázó holdviolát…
6 hozzászólás
Szia barnaby! 🙂
Ez mesés! 🙂
Eddig kutyául voltam, de a versed nagyot lendített rajtam.
Élnek a képek, látni, hallani, érezni lehet mindet.
Nagyon tetszik, csodaszép, lélekemelő.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szép vers, gratulálok!
Kedves Barna!
Remek, vidám hangulata van a versednek, igazi nyári!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Barna!
Az ember csak kapkodja a fejét ennyi szépséget olvasván. Mint a mesében.
Üdv: Kati
Nagyon hangulatos, békességet, nyugalmat áraszt. A Családi kör, a Tiszai csönd és a Nádas tavon hangulatának keveréke az, ami megcsapott.
Üdvözlet: Attila
Köszönöm szépen az olvasást Mindenkinek! Üdvözlettel és tisztelettel:b