Augusztusi délutánon,
mikor a nap fákon remeg,
fürdeni indul a tóra
kacsapár és kacsagyerek.
Jobbra-balra hajladoznak,
porzik a föld léptük alatt,
ijedtében hangyasereg
riadót fúj s szerteszalad.
Dalolásznak, jókedvükben
vígan zeng a háp-induló,
az erdőből vokáltrillát
zeng millió sárgarigó.
Ahogy a szellő orrukba
fújja a nád zöld illatát,
mosoly buggyan csőrük szélén:
tudják, már nincs messze a gát.
Odaérve izgatottan
háporoznak egy keveset,
aztán csobb – és máris fürgén
tapodják a langymeleget.
Mint repülő, úgy suhannak
tó tükrén a sárga árnyak,
bodorfelhő-hullám hátán
felhőtlenül lubickálnak.
Lassan elfárad a napfény,
kókadt feje földre konyul,
altatódalt kabócanép
cirpeg neki búcsúzóul.
Lángsugarú arany haja
sötét vízre hidat kócol,
bágyadt récék, fénye nyomán
kiúsznak az alvó tóból.
Placcsog a talp, nyári éjben
hazatart a kacsacsalád,
hogy az otthon hűs ölében
befalják a magvacsorát.
Lapulevél-paplan alól
récenépség álma szárnyal,
újra együtt kergetőznek
ezüsthínár között, hárman.
S ha a lábuk véletlenül
leszakít egy kis csillagot,
vele lebben kívánságuk:
Mindig legyen szép a napod!
6 hozzászólás
Kedves Ormi! Hát ez remek kacsamese. “Vigan zeng a háp-induló” Nagyon tetszik, de az egész mese úgy űl, mint vívásban az asszó az ellenfél testén. Gratulálok.
Túri I.
nagyon szépen köszönöm, ezen a versen sokat “ültem” én is, míg összeállt, de örülök, hogy szerinted sikerült!:)
Szia!
Aranyos kis mese, nekem nagyon tetszett. Különösen a képek, pl. a napfény “kókadt feje földre konyul”, vagy “lángsugarú arany haja/sötét vízre hidat kócol” és találó a placcsogó talp is. 🙂
Üdvözlettel: Ditta
A magvacsora kulonosen tetszett:)) Nagyon egyedi kis mese, remelem sok szulo es gyerek olvassa majd, mert mindenkinek erdemes! Orulok hogy olvashattam!
köszönöm, kedves hayal, ez a cél, hogy minél többen olvassák 🙂
nagyon aranyos kis versike, tetszik, gratula:)