Erek medrében csörgedez lustán
Szelíd partjai közt áramló vér.
Hintaágy bölcsőjében ér az éj,
ébren gondolkodtat lángtollú nyár.
Még forróság dől a légkatlanból,
s a pőre bőrökre gyöngypermet ül,
De lám, már enyhe szellő élénkül,
hűs viharok fenyítik északról.
Hová kéne gyűjteni hőséget,
hogy kapna télen minden rászorult?
Hogyan teremthetnének bőséget,
kikre az Élet pörölye borult?
Már forr az agy, de néma az Élet,
s a zúgó fejbe csak doboló vér tolul…
10 hozzászólás
Irén, irigylem, hogy egy ilyen "nagy nyári meleg"-ben versbe is képes vagy halálosan komoly mondanivalót is becsempészni.
Kedves Szusi,
ebben a hőségben nehezebben megy a versírás. Rám így hat. De a komoly, sőt komor gondolatok megvannak a fejemben, sajnos ilyenkor is.
Köszönöm!
Gyönyörű. A szonetted második szakasza bámulatos. Légkatlan, pőre bőrökre gyöngypermet…az egész nagyon szép, ráadásul úgy, hogy az átvitt tartalom egyértelműen érezhető, hallható benne.
Köszönöm szépen, örülök a véleményednek, kedves Andrea, mert én a Te verseidben szoktam rendszeresen gyönyörködni.
Kedves Irén!
Pedig bizony jó lenne tartalékolni…
Szeretettel gratulálok, Judit
DRÁGA jUDITKÁM, NAGY FELTALÁLÓ LENNE, AKI KITALÁLNÁ, HOGYAN.
DE ERRE SEMMI ESÉLY…
KÖSZÖNÖM A HSZ.-T!
SZERETETTEL IRÉN
Kedves Irén!
Nagyon jó vers. Örök probléma, hogy hogyan kellene oda adni, ahol nincs…
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn,
ezt sajnos nem mi fogjuk megoldani, sem műszakilag, sem másképp. A legatyásodást tekintve meg egyáltalán…
Köszönöm, hogy írtál!
Szia Irén! 🙂
Gratulálok a helyezéshez, nagyon jó vers! 🙂
Valamin elgondolkodtam olvasás közben. Miért van az, hogy az első versszakban több nagybetűvel kezdődő sor van, mint azt a gondolat sugallná?
Bocsi, ez nem kötözködés, inkább szeretném megérteni amit mások gondolnak az írásról. 🙂
Nagyon tetszett a szonett, elfogult vagyok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
a nagybetük olykor véletlenszerűen benne maradnak a sor elején, mert a wordöm makacsul naggyá változtatja a kicsit is, és nem veszem észre. Itt is becsúszott egy.
Más oka nincs… Nem szeretem gondolat közben a soronkénti zárást (kezdést).
Örülök, hogy tetszett a szonettem, Te aztán igazán értesz ehhez a műfajhoz…
Köszönöm, hogy olvastad, írtál!
Barátsággal Irén