Ezer fok napon. Augusztusi rekkenéssel
sóhajtanak a fák, a föld halk szenvedést,
harangszó terül a házak fölött széjjel,
kutyám vonyít. No majd az éjjel
talán hoz némi enyhülést.
Lassan mozgok. Most minden gondolatban
Benne van a múlt, a tegnap, a jelen.
Apró történéseken fennakadtam
ezer tövisággal csüngve rajtam
magam sem vagyok velem.
Nem látok, nézek. Óra, toll, írószertartó,
cédék, kazetták, színtelen szőnyegek,
befőttesüvegben összegyűjtött apró,
kinyitott ablakok, félig csukott ajtó,
rám leső alvó környezet.
Ugyan, kit érdekel az én belső világom
nyűge, szenvedése, belső kínjai,
mélyről, a valómból felétek kiáltom
úgy, hogy azt akarom, tinektek is fájjon:
…szeretnék
…valamit
…mondani…
10 hozzászólás
Te valamit tudsz…de arra nincsenek szavak…
Vagy mégis!?
Nagyon jó a versed! Gratulálok!
Gyömbér
Nem tudom, tudom-e, nem tudom vannak-e, vívódom, fuldoklok.. néha meg nem, de itt éppen… Köszönöm, Gyömbér, hogy olvasol, hogy értesz, értékelsz.
aLéb
Kedves aLéb!
Megnyugtathatlak, bennünket itt érdekel a belső világod minden nyűge, szenvedése, ahogy az örömeid is:) Ismét nagyszerűt alkottál!
Üdv: Borostyán
Borostyán, köszönöm, jövök is :-)).
aLéb
Nos ez "k….va", jó!!!
hihetetlen amit írtál!…no comment..
bocsi a csúnya szavakért.. még a cím is extra…
Kedves aLéb!
elismerésem a legfelsőbb fokon…
d.p.
Dini, köszönöm, hogy olvastál! A véleményed meg külön is köszönöm.
aLéb
Mint mindig ez is tetszett.Szóval szíven akarsz döfni minket szavaiddal?Hidd el:már fáj…
Gratuláció!
Gyogyo, ha sikerült, már jó… Ez a vers értelme, ha megérintett, köszönöm.
aLéb
DE mit aLéb, mit? Ez a nagy kérdés: mindannyian akarunk valamit mondani, -keveseknek sikerül.
Én azt hiszem, hogy azzal, hogy nem mondtál semmit, nagyon is sokat mondtál!
Szia: én
Ez a nagy kérdés, Bödön, kapálódzás, útkeresés. Az igazi csend vihara ez, jól érzed, mindenkiben benne van szerintem.
Köszönöm. aLéb