OK. Nagyon tetszik az első sor. Ha a sárga színt erősebben átjátszanád a buszra, akkor lehet ütősebb lenne.
Van vége, (végre) eleje nem is kell hogy legyen.
De valamiért hiányzik belőle a hiány, vagy ha nem is a hiány, akkor az, ami szöveg fölötti értelmet ad neki…
De megragad, mert ha körül nézel, négy sorban alig képes valaki ezt elmondani. Pedig az költészet.
Jómagam is megpróbáltam anno 16 évesen megfogni ezt. Érdekes. Majdnem ugyan az a kettő. Csak nálam kevesebb a kép.
“Nyárvége
Puhán folyik a lüktetés mögött
A’gusztusi, lanyha, sárgás délután.
Az emlékekbe furcsa fény szökött,
Lassan, darabokban szétesik a nyár.”
ez a vers igazából egy nagy “körülnézésből” ihletődött, valamikor augusztus végén a lakótelepen, ahol élek…
Azt hiszem, egy (jó) négysorosnál az a legjobb, hogy sokminden eszébe juthat az embernek az olvasása közben, kinek ez, kinek az, szinte továbbgörgetve a megkezdett gondolatot…
Valóban, hasonlóról írtál “anno” te is, mégis teljesen más stílusban… azt hiszem, ez is jó a versírásban, hogy ugyanarról hányan írtak már, mégis mindig lehet újszerűen, egyedien.
Elég öntelt hozzászólónak tűntem. köszönöm, hogy nem vetted zokon…
Szinte sosem írok csak pozitív kritikát, mert az ugye mire jó? A szöveg fölötti értelmen lehet vitatkozni:
Van e a költészetnek célja, vagy létjogosultsága a szöveg által kiváltott érzéseken túl? Ha máshogy nem is indirekt módon? (Teszem azt jellemformálás, útmutatás stb… amit olvasok, az hat rám… vagy nem?)
Pl. én ezt a “témát” egy ciklusba tettem, és eljátszottam mind a 4 évszakkal.
(Emberarcok mögött)-ha érdekel. De tényleg nem a reklám miatt, hanem mert úgy hasonlít (nekem) ez a kettő 4soros.
4 hozzászólás
Érdekes, egyéni társítások. És a hangulat mégis “átjön”.
Gratulálok! SB.
Hali!
OK. Nagyon tetszik az első sor. Ha a sárga színt erősebben átjátszanád a buszra, akkor lehet ütősebb lenne.
Van vége, (végre) eleje nem is kell hogy legyen.
De valamiért hiányzik belőle a hiány, vagy ha nem is a hiány, akkor az, ami szöveg fölötti értelmet ad neki…
De megragad, mert ha körül nézel, négy sorban alig képes valaki ezt elmondani. Pedig az költészet.
Jómagam is megpróbáltam anno 16 évesen megfogni ezt. Érdekes. Majdnem ugyan az a kettő. Csak nálam kevesebb a kép.
“Nyárvége
Puhán folyik a lüktetés mögött
A’gusztusi, lanyha, sárgás délután.
Az emlékekbe furcsa fény szökött,
Lassan, darabokban szétesik a nyár.”
ez a vers igazából egy nagy “körülnézésből” ihletődött, valamikor augusztus végén a lakótelepen, ahol élek…
Azt hiszem, egy (jó) négysorosnál az a legjobb, hogy sokminden eszébe juthat az embernek az olvasása közben, kinek ez, kinek az, szinte továbbgörgetve a megkezdett gondolatot…
Valóban, hasonlóról írtál “anno” te is, mégis teljesen más stílusban… azt hiszem, ez is jó a versírásban, hogy ugyanarról hányan írtak már, mégis mindig lehet újszerűen, egyedien.
Elég öntelt hozzászólónak tűntem. köszönöm, hogy nem vetted zokon…
Szinte sosem írok csak pozitív kritikát, mert az ugye mire jó? A szöveg fölötti értelmen lehet vitatkozni:
Van e a költészetnek célja, vagy létjogosultsága a szöveg által kiváltott érzéseken túl? Ha máshogy nem is indirekt módon? (Teszem azt jellemformálás, útmutatás stb… amit olvasok, az hat rám… vagy nem?)
Pl. én ezt a “témát” egy ciklusba tettem, és eljátszottam mind a 4 évszakkal.
(Emberarcok mögött)-ha érdekel. De tényleg nem a reklám miatt, hanem mert úgy hasonlít (nekem) ez a kettő 4soros.