Nyárvég

Sommers Ende

Nun, da der Sommer sanft zu Ende geht
und mit ihm auch der goldnen Felder Wogen.
Der Früchte Pracht bereit zur Ernte steht,
sind Vögel schon nach Süden weggezogen.

Ermattet sinkt die Zeit der Sonnenuhren,
und Abendschatten weiten Länge aus.
Es zeigen sich des Frühherbsts erste Spuren.
Das Weinlaub flammt in Röte auf am Haus.

Der Morgen, der im Nebeldunst erwacht,
erwartet kühl der Sonne warmes Strahlen,
die sich verspätet auf den Weg jetzt macht,
die Landschaft zart und lieblich zu bemalen.

Der Sommer mag uns so Adieu nun sagen
schenkt uns die Milde der Septembertage.

Ingrid Herta Drewing

Nyárvég

Elmegy, szelíden elköszön a nyár,
s az aranylón hullámzó mezők vele.
A dús termés szüretre készen áll,
a madarak elszálltak le dél fele.

A napsütéses órák száma csökken,
és egyre nőnek az esti árnyak.
Jócskán benne járunk a kora őszben,
szőlőlomb festi rőtre a házat.

A sűrű ködben felkelő reggel
lehűti a jó meleg napsugarat,
amely jóval később, lustán ébred fel,
és a tájnak lágy, szelíd színeket ad.

Agyőt mond hát, búcsút int nekünk a nyár,
s gyengéden simogat a lágy napsugár.