ВЕРТОЛЕТ
Каждый день уходит в полет
Маленький, смешной вертолет.
И винтом разбив облака,
Он летит туда, где река.
Там вокруг вода и вода.
И земли не видно следа,
Только лишь торчат из воды
Вышки, будто жизни следы.
Каждый день уходит в полет
Мысль моя, как тот вертолет,
Где в белесой дымке болот
Городок рабочий растет.
Почему я так встречи жду?
Повстречаюсь раз и уйду,
Но меня зовет вертолет
Посмотреть, как солнце встает.
А оно, упав в облака,
Отдохнув часок, снова ввысь.
Искрами смеется река.
Ну и ты мне чуть улыбнись –
Нефтеюганск!
_____________________________
A HELIKOPTER
Naponta száll újra ott fel
Egy vicces kis helikopter.
Légcsavarja felhőt rojtoz,
Oda röppen, a folyóhoz.
Körös-körül minden vízben,
Földnek nyoma sehol nincsen.
Életnyomok mégis vannak:
Vízből tornyok magasodnak!
Gondolatom naponta jár
Arra, mint e pörgős madár,
Hol a párás mocsár mögött
Egy városka, dolgos kinőtt.
Vele randit miért várok?
Látom egyszer, s odébb állok,
De a légcsavar hív: nézd meg,
Szemközt a nap miként ébred,
Mint pihen meg a felhőkön,
Hogy megint az égbe szökjön.
Folyó nevet szikrát hányván,
Te is kicsit mosolyogj rám –
Nyeftyejuganszk!
* * * * *