Ha író lennék, vagy valami afféle,
az ablak mellett lenne egy kis asztalom.
Gyakran ott érne a hajnal első fénye,
ahogy álmaim ringatom a szavakon.
Feketét főznék, és csupán megszokásból
átfutnám egy lap irodalmi rovatát.
Tűnődnék, a szép Stockholm mennyire távol,
s hogy a Nobelt mindig valaki más veszi át.
2006. december 9.
6 hozzászólás
Nekem nagyon tetszeik! Szinte mindenki szokott feltételes módban gondolkodni, beszélni, de kevesen írni. Te megtetted és nagyszerűen sikerült, a mi lenne ha…szerep…
Üdvözlet.
Köszönöm, kedves eszkimo!
Olyan kis mosolygós lett. Mármint, hogy engem mosolyogtat 🙂
Az meg külön jó, hogy az utolsó mondat többféleképp érthetem. Mindig más – minden évben valaki új "fut be", a világ változik stb, vagy mindig más – sohasem én.
Az meg hogy a kávét "feketének" írtad, olyan kilencvenes évek 😀
Sok jót,
ANna
Kedves Anna, örülök, hogy tetszett 🙂 A "feketét" szerintem mindig is hívták feketének :))
Annyira különleges!!
A mindennapjaidat úgy érzékelteted, mintha csak szeretnéd, hogy
veled történjen meg mindaz, amit leírsz.
Nagyon -nagyon tetszik.
Örömmel jártam Nálad.
Nagyon kedves vagy, zsike 🙂 Köszönöm!
Erika