Puha pihe hull kezemre,
beleesik tenyerembe.
Olyan mintha csillag volna,
s ujjaim közt széjjelfolyna.
Megyek lassan, fel-fel nézve,
a felleges szürke égre.
Pihét látok ott jó sokat,
csiklandozzák az orromat.
Csodás minden most e tájon,
fehér sapka tetőn, fákon.
Mint egy mesebeli világ,
benne járnak varjak, cicák.
Nyomuk rajzot hagy a hóban,
itt eb haladt, látom hol van.
Egy sötét pont megy a sarkon,
elmossa a szürke alkony.
Ahogy mélán hátranézek,
félig behavazott léptek…
Hó lepi el lábam nyomát,
nem látni majd léptem sorát.
Puhán ropog ahogy lépek,
talpam mintái pecsétek.
Talán…, ha már alig esik,
nyomom itt marad reggelig.
Meglepetést szerzek neked,
hóba írom a te neved…
Minden betűjét bejárom,
ez a legédesebb járom!
Majd ha kitekint szép szemed,
amit írtam, észre veszed.
A szerelem vitte lábam,
e szép havas éjszakában.
12 hozzászólás
Szia Alberth!
Tyű, igazi télies vers, beleillene egy karácsonyi verseskönyvbe vagy egy gyerekkönyvbe. Tetszett!
(Legyen már tél,
Bajuszokon fagyjon a dér!!)
Szia Albert!
Valóban mesebeli tájat varázsoltál.Bizony szebb a fehér hósipka ennél a buta szélnél ami felénk ma a fákat tekergeti.
Szeretettel üdv:hova
…ma már lehullott az első hó, még várhatott volna –
Nagyon kedves vers.
Kedves Fanofgd!
Egy szép, karácsonyi hangulatú téli nap jól jönne. Olyankor a levegő is olyan tiszta és az ember a belső nyugalmát is megleli.
Üdv.: Alberth
Kedves Hova!
Vannak a téli napoknál sokkal kellemetlenebbek is, mint például a mai. Pár napja még nyár volt, most meg kiegyeznénk a versben lévőhöz is hasonló idővel.
Üdv.: Alberth
Kedves Mesako!
Felénk még nem esett, de a jeges szél és a hideg eső nagyon kellemetlen. Ilyenkor olyan jó a kellemes téli időről olvasni. 🙂
Üdv.: Alberth
Azt hiszem, hogy egyre jobb leszel.
Gratulálok. a.
Jó! 🙂
aLéb
Értékesnek tartom a bejárom-járom kettős.Egyébként az egéssz szépen megkomponált,
letisztúlt alkotás.
Kedves Albert!
Ez is amolyan igazi Alberh-es remek vers, még ha "korabeli" időben íródott is.
Bizony, a szép hosszú indián-nyár után bármily' furcsa, de megjött a tél.
Valamikor a 70-es évek végén történt, hogy október 12-én olyan hó esett, hogy amikor Balatonakarattyán jártunk hiv. úton, a nagy Volga-kocsival elakadtunk, s nem tudtunk fölmenni egy dombon a főútra, csak nagy kerülőutat választva kellett visszajönnünk.
Élvezet volt olvasni a versedet.
Üdvözlettel: Kata
Hozod a szokásos – remek – színvonalat. Szép téli képek, kedves, szerelmes zárás, tetszik!
Üdv,
Poppy
Mindenkinek köszönöm a kedves hozzászólásokat!
Sajnos nem volt időm most egyenként válaszolni.
Még azért várathatna a hó magára, jövő héten felmelegedés jön!
Üdv.: Alberth