Mikor lesz már péntek este,
Két karom ölelhet végre!
Éppen, hogy elbúcsúztunk,
Máris, nagyon hiányzol!
Hiányodról mesél minden,
Ami itt van körülöttem!
Elbújnék egy sötét zugba,
Ne lásson senki sírva!
Kedvem nagyon nyomott,
Nem érdekel semmi dolog!
Pezseg az élet körülöttem,
De vigaszt nem nyújt nékem!
Ha kimegyek, ott se jobb
Nézem a füvet, mely harmatos
Mindegyiken könnycsepp ragyog
Ők várják az éltető napot!
Nekik a nap minden nap jő
Az én napom sokára jő!
Nem találom addig helyem
Nincsen nyugtom egy percig sem!
Ha majd megjössz szerelmesem
Akkor majd én nyugtom lelem!
Nagyon várom azt a napot,
Mikor nálad megnyughatok!