A sötét köd ellepte az estét,
Finom fátyol borította testét,
Megérintettem, majd hozzám simult,
Elfelejtődött a jövő és a múlt,
Csak a jelen volt mi jelen volt,
Minden ábránd szerteszórt
szerelmével hintett….
Lágy simogatása az esti szél,
Ölelése egy forró nyári éj,
Virrasztása a téli hózápor,
Csókja….maga a mámor!
4 hozzászólás
nagyon szep vers gratulalok
Köszönöm, kedves eszter! 🙂
Nagyon szép megszemélyesítések, remek kis vers. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm kedves Colhicum! 🙂