Ó, édesem! Hiszen te reszketsz!
Várj csak egy röpke pillanatot!
Bebugyolállak virágokkal,
köréd fonok vidám dallamot.
Melléd sebes folyót vájok,
körötted sok kis madár cseveg.
Magoncokat ültetek beléd,
és átkarolnak óvó hegyek.
Föléd napsugarakat öltök,
alád puha pázsitot vetek.
Lehelek orgona illatot
Ne félj! Gyógyítom vérző sebed.
2 hozzászólás
Végre!
zseniális.
Az eddigi legjobb, legszebb, legtitkosabb versed.
Ja, reszkettem, hogy kimondod, milyen lényhez szól, de így a jó, hogy nyitva hagyod. Rímek, végig kitartott izgatott ritmika, egyben tartalmi odaadás, enyhítés, szép " csattanó".
Minden a helyén.
nagy gratum grey 🙂
Kedves Gergely! Most nagyon örülök! 🙂 Köszönöm! Köszönöm! :))))