Ócska egy doboz

Létezik egy doboz, melyet nem zár lakat,
Melyre antenna nott, netán parabola.
Melynek üvegarcán mások arcát látjuk,
Melytol napunk végén a megnyugvást várjuk.
Várjuk a hiradót, az esti "nagyfilmet",
Hátha kikapcsol, vagy elrepit majd minket.

De mit kapunk onnan? Mit öntenek majd ránk?
Milyen hirek várnak? Merre húzódik szánk?
Tömegnyomort látunk, véres balesetet,
Milliós pénzmosást, száz AIDS-es gyereket?
Ócska egy doboz az, noha van választék,
És hogyha nem lenne, vajon mit csinálnék?

Hozzászoktunk, bizony, hiába agymosás,
Akkor is azt nézzük, ez szinte már szokás.
Tudjuk, hogy az doboz, ami leköt minket,
És akármit adnak, megnézünk mi mindent.
Éljen a nézettség, nem kell semmi érték,
Az pedig végképp nem, hogy netán azt kérjék.

Ócska egy doboz az, szinte drognak számit,
A sok szines képpont maga elé csábit.
Olvashatnánk inkább, mehetnénk sétálni,
Mert a TV helyett jó lenne akármi,
Ám a gyengeségünk két vállunkra fektet,
És amig van adás, bámuljuk, mig lehet.