Adam J. Jackson egyik idézetében kérdezi:
„Ha mindannyian arra várnánk,
hogy a másik ember tegye meg az első lépést,
akkor mi lenne velünk?”
A válasz már régen megvan
ma már mindenki a másikra vár,
az emberiség még szeretne ugyan
de, hogy érte maga tegyen valamit:
Arra ő ma már, egy óriási szamár.
Leírja, hogy menyire szenved
mert őt soha sem szereti senki,
sóvárogva keresi a szerelmet,
minden este leül a gép elé:
Vár, de nem történik semmi.
Szíve a végtelen fájdalmában
már régen ketté hasad,
ragasztót keres sürgősen
de minden alkalommal:
Csak egy ócska sebtapaszra akad.
Már két nap múlva leválik
csak egy kis ragasztó marad,
azt lemossa a szappan
vagy egy kis alkohol:
Oda többé, már semmi sem ragad.
Inkább legyek örökké egyedül,
minthogy valaki szánalomból szeressen,
inkább irigyeljen ezer,
minthogy egyetlen egy is
szánalomból legyen velem.