Kegyetlen vihar tört le ránk
Egy szép tavaszi délután
Dörgéssel jelezte haragját
Míg mindenki más rettegett
Én csodáltam a sötét eget
Viharfelhős sereget
Hangjától bár zeng az ég
De villám hoz erre fényt
Hogy felhőből földre csap
Sok gyermek sírva fakad
A sötét vihar csak tombol tovább
Megzavarja sírás zaját
Az ablakból bár nem sokat
A kék eget azt biztosan
-Na te vihar ég veled
Visszavárlak tégedet
Hogy befejezzem versemet