Valamikor réges-régen, vidáman cigánykerekeztem… Ma már nem megy.
Valamikor a kertünk legmagasabb fáit is megmásztam, fenn a tetején esett legjobban az uzsonna.
Valamikor futáskor érmet nyertem!
Távugrás is jól ment, megdicsértek!
Magasugrásért érdemérmet kaptam!
Tornaszobában elsőként másztam fel a rúdra, onnan hívogattam társaimat, kik féltek felmászni!
Szégyenszemre még ki is nevettem őket.
Már felnőve, biciklivel jártunk kirándulni, szép helyeket felfedezni, családdal szalonnát sütögetni.
Később a szüleimtől messze jártam dolgozni, hétvégeken meg se kottyant 20 kilométert gyalogolva hazajárni.
Amikor városban dolgoztam, öt perc alatt a munkahelyemre értem, pedig nem is siettem… és mostanában elindultam onnan, tíz lépésre elértem egy padig, húzott a gondolat, leültem pihenni, fáradt lettem, s ahány padot találtam, mindegyiken megpihentem. Törölgettem homlokom, mint aki már több kilométert gyalogolt volna.
Legalább tudnék úszni, de egyik lábam nem engedelmes. Én pedig nem szeretek csak úgy, álldogálni a vízben. Pedig milyen jó volt a Balaton tiszta vizében úszkálni…
Szép emlékek jöjjetek, vigasztaljatok meg engemet!
Elmondom azt is, hogy tíz évvel ezelőtt még azért kezdtem többször egymás után le- és feljárkálni, a lépcsőházban, egymás után többször, hogy mozogjak, mert akkor éppen nem kellett messzebbre menni.
És most?
Ha elindulok a lépcsőházban lefelé, kapaszkodnom kell jó erősen. Isten őrizz’ sietni, ha lassan se megy, neked se! Egy kanyar a tíz lépcső, akkor ötven lépcső hogy szaporodik ötvennyolcra? Megmondhatom mindenkinek, azért lesz több belőle, mert ha leérsz a földszintre , a kapu után a ráadásod ott megint nyolc lépcső. Azt pedig nem nehéz megszámolni, hogy 50+8, az bizony: ötvennyolc!
*
Hiába, jól fog az agyunk, egy idő után feledékenyek leszünk! Azért mégse kell szégyenkeznünk.
Nekem is eszembe jut, hogy ha idő van rá, legjobb, ha mindennap belépek a Napvilágra!
Nem szabad unatkozni, jó egy-egy regényt kézbe venni, olvasni. Sose feledjétek, hogy mindig
kell a tanulás
nem állni le percre se
életfogytáig,
mindenkinek jó egészséget kívánok!
*.*-*.*
15 hozzászólás
Kedves Kata!
Azt hiszem, az a legbölcsebb ember, aki elfogadja a test és szellem változását. A lélek úgyis mindig fiatal marad!
Mint ahogy Te is. 🙂
Idősek otthonában láttam, amiről írsz, hogy az marad köztünk sokáig, aki nem áll le.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm, hogy olvastad, elmondtad a véleményed.
Az éveket nem lehet lassítani.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Tudom, hogy így van de te nem panaszkodhatsz, mert úgy élsz ahogy javasolod is, mert az a lényeg, hogy ne álljunk le. Kívánok neked jó egészséget és ne hagyjon el a szellemi frisseséged!
Szeretettel ölellek: Ica
A kedves szavakat és jókívánságokat, köszönöm szeretettel, drága Ica, Neked is sok szépet és jót kívánok: Kata
Kedves Kata! Sajnos a kornak vannak hátrányai, de minden korban. És minden kornak megvan a maga előnye is, mennél idősebb az ember annál több a tapasztalata, annál jobban átlátja az életet. DE minden teljesítmény relatív, emlékszem egy éve, amikor felépülőben voltam egy nagyon súlyos tüdőgyulladásból, alig tudtam a fekvőhelyemtől az ablakig elvánszorogni, s mennyire örültem, amikor sikerült! Örömmel olvastam az írásodat, és szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Köszönet megértő szavaidért. Igen, minden kornak vannak szépségei és hátrányai. Ezt nem lehet megmásítani. Mégis furcsa, amikor jókedvem van és táncolhatnék a kellemes dallamra, akkor alig bírok a jobb lábamra állni… Kissé furcsa. És ahogyan írod, így van ez fiataloknál is, ha megbetegednek, erejük gyorsan elfogy. Még jó, ha utána visszatér.
Örülök, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Amíg szellemed, lelked ilyen fiatal, nincs aggodalomra ok.
A test lassan teherré válik, mint a pillangó bábruhája.
Remélem most nem ijesztőt mondtam, mert közben azt gondoltam, azt kívántam, maradj köztünk még nagyon-nagyon sokáig, s élvezd az élet összes elérhető örömét!
Szeretettel gratulálok az írásodhoz, és az élethez való hozzáállásodhoz!
Üdvözlettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Olyan szépeket kívántál, hogy meghatódtam. Köszönöm,
hogy olvastad, és a kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizony, így van ez. Egyszer régen hallottam egy mondást Jonathan Swift-től: Mindenki örökké szeretne élni, de senki sem akar megöregedni. A test sajnos elfárad, ez ellen nem tudunk tenni semmit sem. Jó kis eszmefuttatást tártál elénk. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Számomra öröm, hogy elolvastad eszmefuttatásom…
Sajnos, így van, ilyen az élet, amit megmásítani nem lehet, el kell fogadnunk, bármilyen nehéz később az élet. Köszönöm hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Elhagyott az erő? Beszűkült a tér? Látom az eget, a tájat, új horizontok nyíltak előttem, mióta futni nem tudok.
Ez jutott eszembe versedről.
Judit
Kedves Judit!
Az még nagyon jó, ha az ember igaz, futni már nem tud, azonban mást helyette kapott. Addig jó, amíg látjuk a szép tájakat, a napsütötte kék eget, éjjel a csillagokat, ha úgy, ahogy leírtad, előttünk új horizontok nyílnak. Annak is örülni kell, nem besavanyodni.
Érdekes, mi jutott eszedbe a versemről. Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel: Kata
Kedves Judit!
Az még nagyon jó, ha az ember igaz, futni már nem tud, azonban mást helyette kapott. Addig jó, amíg látjuk a szép tájakat, a napsütötte kék eget, éjjel a csillagokat, ha úgy, ahogy leírtad, előttünk új horizontok nyílnak. Annak is örülni kell, nem besavanyodni.
Érdekes, mi jutott eszedbe a versemről. Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Judit, hogy itt voltál és elolvastad.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, kedves Judit, hogy itt voltál és elolvastad.
Szeretettel: Kata