Októberi napsütés

Érződik még nyár az őszben,
érződik az irgalom,
lassan csordul nyál a ködben,
ököré a jutalom.

Fáradt pászma, ernyedt sóhaj,
gyengülő fény színt ragyog,
gyanítom, hogy ez csak póthaj,
tar fejű ősz nem csacsog.

Betoppan majd sebbel-lobbal,
kabátján csak sárgolyók,
szvetteréből gyapjúfonal
melegséget szuszakol.

Kaján képpel integetve
rikoltozik a nyárnak,
ki vagy te már üresedve,
fuss, valahol rád várnak.