mert voltak életemben mámoros éjjelek macskajaj emlékű kínzó nappalok
tapostam pedálját ócska bringáknak estem részegen bozótba aludtam padláson pincében
olcsó vigalmak filléres szerelmek hol vagytok már
mint holdat ugató kutyák úgy vonítanak egyre lassuló szívemben csahos nappalok
régi gőzmozdony szerű lábaimban már görcsök sikongatnak
kezeimben mint meleg helyen tartott bor megecetesedik a vér
lassan múlnak éveim a mókuskerékben nem forognak vidám dajdajok
kevélységem sincs bebetonozva repedezik az idő felettem
felhúzott ingaórám egyre jobban lejár halkul a kakukk dobozában
kulcsát lábtörlőm alá teszem jöjjön be bárki nem lophat el semmit belőlem
mert elajándékoztam magam szétosztottam értékes éveim
már csak huzatos lelkemben röpköd egy fecskepár
tapasztják sárral meleg fészkem
s kelnek belőlem csivitelő gyönyörű balladák
4 hozzászólás
Szia István!
Keljenek is.
Különösen tetszett a központozás hiánya, összeszedett, összekapart emlékek által jutsz el oda, hogy az élet még mindig tartogat számodra gyönyörűséget.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm soraid!
Üdv.:
István
Kedves István!
Tükörbenézés.
Megméretés!
Értelem keresése a múltnak.
Minden letörtség,önkritika, számadás után mégis:
“s kelnek belőlem csivitelő gyönyörű balladák”
Gratuláok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm! Ilyen is voltam.