Nem hervadó amarántos
jelmezét ölti magára
– örök élet illatára –
a létszagú, őszes táltos.
Ifjúságát idézi meg,
hogy a mulandót cserélje
szóra. Parázsszőr gebéje
ránevet, tudja az öreg,
ez csak jót jelent, annyi szent.
Előre tekint, amerre
dobja tart, dobogó keble
kinövi mellkasát. Istent
éli csillagjegyeken át,
hol kötetlen a feledés,
és az újszülött nevetés
feltárja fénylő önmagát.
Ölelkezés
By eferesz
10 hozzászólás
Szia Szabolcs! 🙂
Örömmel látom, hogy megihletett aLéb verse, ha jól értelmezem a megjegyzésben található utalást.
Nagyon tetszik, szerintem gyönyörű. 🙂
Jó volt olvasni, köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örömmel látom, hogy örömmel látod, minden így nő egymáshoz, így kapcsolódik.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Visszatértem, mert szívemhez nőtt ez a versed, jó olvasgatni és elemezni.
Szerintem ez lesz a kedvencem tőled, hacsak nem írod felül önmagad. 🙂
Elképesztő, hogy mit hozhat ki egy alkotóból a mások által sorokba szőtt ihlet.
Nagyon tetszik, épp így ahogy olvashatom.
Köszönet neked és az ihletőnek is!
Látod, látom. Nagy örömmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
🙂
Köszönet MINDENKINEK!
Szeretettel: Szabolcs
Szerintem is gyönyörű !
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Talán az utsó két sor mondja el a vers lényegét: "…az újszülött nevetés / feltárja fénylő önmagát." Így legyen, s akkor megvalósul a címben jelzett "Ölelkezés" a szívek találkozása! Élmény volt olvasni! Baráti szeretettel ölellek: én
Kedves Bödön!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szia!
Gratulálok ehhez a versedhez! Remekül sikerült. Milyen jó, hogy megihletett aLéb. Kedvencem lett e versed.
üdv hundido
Kedves hundido!
Ennek örülök, remélem, hogy még lesz ilyen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs