2025. január 26., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Öltöztess fel!

    GyömbérBy 38 hozzászólás1295 megtekintés

    Öltöztess fel! Hisz meztelen vagyok.
    Nincs rajtam cipő, sem ruha.
    Hol vannak? Ne kérdezd! Nem tudom,
    belepte mind a feledés pora.
    Jöttömben vesztek el a hosszú úton,
    lassan vettem le csipkét, díszeket,
    akartam, egyszerűn…, pőrén láss,
    úgy, ahogy azt csak neked lehet.
    Nézz rám! Itt vagyok. Minden nélkül, tisztán.
    Bár itt-ott néhol sebhelyek…
    Lassan fordulok, ne csak szemből láss!
    Most a távolba révedek.
    Tán menni kéne, hisz itt hideg van,
    s nem feltétlen a tél miatt,
    lehetne nyár, akkor is fáznék,
    lehetne ruhám, az sem vigasz.
    Öltöztess fel! Kérlek, most az egyszer!
    Tegyél rám Napot, Holdat, kék eget,
    legalább akkor legyek NEKED szép,
    mielőtt örökre elmegyek.

    Share.

    38 hozzászólás

    3. sailor on

      Kedves Gyömbér!

      Csoda szép sorok!
      Annál inkább,mert a ´tisztánlátást´tükrözik!
      "Nézz rám!Itt vagyok.Minden nélkül,tisztán´
      …szebben nem is lehetne leírni…!

      …az utolsó három sor…igazán,igazán ´csodás´!

      Szeretettel gratulálok:sailor

    7. Zsóka Eliza Wolfbetta on

      Kedves Gyömbér!

      Mi, emberek sokszor egész életünkön át valamiféle ruhába öltöztetjük magunkat, hogy másnak, szebbnek lássanak, mint a valóság. Egyszer eljön az a pillanat, amikor tisztán, a saját valóságunkban kell, hogy mutatkozzunk. Ez a tisztaság öltözteti fel igazán a lelket, és talán ekkor vagyunk a legszebbek.
      Nagyon szép verset olvashattam tőled!

      Szeretettel: Zsóka

    9. szusi on

      Gyömbér. Na, ilyenkor van az, hogy nem jut eszembe semmi értelmes…Minden, amit írhatnék "kevés". Ez az egyik legjobb és legszebb vers, amit itt olvashattam, pedig olvastam eleget…Ez is csak egy megállapítás, de nem fejezi ki azt az érzéskavalkádot, amit okozott.
      Jó, téged olvasni, na!

    12. aLéb on

      Ezt a fajta utolsó megmutatkozást csak nagyon őszintén szabad megtenni, és ebben a versben ezt érzem, Gyömbér. Lépésről lépésre mutatod meg magad olyannak, akinek ismernie kellene, és azt érzem, ebben a búcsúzásban még arra is hajlandó vagy, hogy olyannak lásson akinek megmutatkozol, amilyennek ő szeretne. Nagy áldozatot érzek a pőre megmutatkozásban csakúgy, mint az utolsó "felöltöztetésben". Nagyon szépen vezetted a verset, a kitárulkozás és a búcsú váltásában végig nagyon önmagad maradtál, ezt remekül szolgálták a felvonultatott eszközök, a záró sor ereje pedig a vers egészére adott bennem magyarázatot. Technikai szempontból is szépen, átgondoltan hoztad, nekem nagyon tetszett a versed, de nálad mindig megtalálom ezt az őszinte, szép történetbe fogalmazott súlyos értelmet. Örömmel olvastalak.
      aLéb

    15. festnzenir on

      Igen a viszontlátás örömében mindent képesek vagyunk magunkról levetni, mindentől megszabadulni s átadni magunkat a tiszta érzelmeknek. A vers végére már azt is megtudhatjuk, hogy a búcsúzáskor mindent magunkkal vinnénk amit ez a pillanat ránk ruházott.Gyönyörű ez a vers.
      Szeretettel gratulálok, Zsófi

    16. Kőműves Ida on

      Gyömbér kedves, sokszor visszatérek ehhez a versedhez. Olyan őszinte, tiszta… elragadóan szép, nem tudok betelni vele.

      Olvasgatom a korábbiakat is, amiket még nem ismerek. Mindegyiknél nem zavarlak, csak ha majd így elakad a lélegzetem, ahogyan itt, akkor…
      Neked írnod kell, mindenképpen!

      Szeretettel
      Ida

    19. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Nem mulaszthatom el, hogy nyomom maradjon ezen a helyen…
      Lelki-pőrén állni egyáltalán nem könnyű, ezért számomra méginkább felülmúlhatatlan versed értéke: az egekbe szökken.
      Hihetetlenül őszinte sorok, az érzések kendőzetlenül tiszták.
      Eddig még nem mondtam, majd most: kivételesen közel áll hozzám gondolatvilágod. Mindig megtalálom bennük a magam valahol elveszett részecskéit, csak Te jobb verseket írsz. 🙂
      Jó volt itt lenni, mert nem csak ezekre jöttem rá, hanem egyébként is gondolkodtattál. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    20. Gyömbér on

      Kedves Kankalin!

      Nagyon köszönöm a hozzászólásod. Ha valakihez közel állnak a sorok amiket papírra vetek, mindig jó érzés fog el. Amolyan "rokonlélek érzés". 🙂
      Nem hinném, hogy "jobb verseket írok", csak másmilyeneket.

      Üdvözlettel: Gyömbér

    22. Hanga on

      Jöttem "Gyömbért enni", felfalni a szememmel a soraidat, hogy a Te nyílt és tiszta lelkeddel foltozzam-jóllakassam az én kis tépett példányomat 🙂
      Mindig megnyugtatóan hatnak rám a soraid, mert látlak mögötte Téged, de látom benne önmagamat is. És ez jó.
      Hanga

    Leave A Reply