Olvastam sorait.
Újra, és mégegyszer.
Töprengtem. Kérdeztem
magamat nem egyszer.
Hogy lehet? Miért lehet?
Hisz nem is ismerem.
Én még csak gondolom,
s Ő írja, mi szívemen.
Nem mozdult kezem
papír és toll után,
szememet lehunyva
életre kelt a táj…
Esőért kiáltott
szomjazó természet,
vihargyűrte fákból
mily festői kép lett…!
S ahogy a bukó Nap
szendergő felhőben,
-úgy csitult lelkem is
fáradt estidőben.
Hallottam csobogó
hegyi patak hangját,
éreztem a könnyek
gyöngyfüzér jutalmát.
Halványulón láttam
még a kis vitorlást,
amint tovasuhan
álmokat sodorván…
6 hozzászólás
Kedves Taliana!
Nagyon köszönöm, csodálatos, mint egy szép csokor.
Örülök ha megérintenek az írásaim.
Talán a legszebb elismerés amit eddig kaptam.
Nagyon köszönöm.
Barátsággal: József
Én köszönöm! Üdv! Taliana
Kedves Taliana!
A versed gyönyörű, mégis ami nagyon megkapott ahogy örülni tudsz, ahogy elismered költőtársadat. József versei nekem is nagyon tetszenek.
Gratulálok!
Barátsággal: Margó
Köszönöm Margó, hogy nálam időztél. Üdv! Taliana
Kedves Taliana!
Szemi írásai tényleg nagyon szépek. Nekem is tetszenek. Ezért is örülök, hogy ilyen szép versben kinyilvánitottad, hogy tetszik neked is.
Barátsággal Panka!
Szia Panka! Szívesen olvasok tőle. Sokszor olyan, mintha megkérdezett volna, miről is írjon. Nagyon érdekes. Köszönöm Panka, hogy olvastál. üdv! Taliana