Kedves Szusi!
Te soha se félj a védtelenségtöl. Gondolj arra amit Vavyan Fable az egyik idézetében így fogalmazott meg:
"Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától."
Én is sokáig a"Néhátol" féltem. de ha te mindig szép, és főleg igaz szavakat használsz, akkor ídővel lehet, hogy kevesebb barátaid lesznek, de azok mindig is a barátaid maradnak. És egy barát az megvéd minket mindig mindentöl.
Üdv Tóni
…ja, a Haiku is nagyon jó…
Tóni,picit vitatkoznék az írónővel, ha szabad.Szerintem minden szó lehet hazug, ha valaki hazudik, még a legegyszerűbb is.
A barát meg akkor jó, ha megmondhatom neki azt, amit valójában gondolok, és Ő is megmondhatja nekem, amit valójában gondol. A barát "védelme" ebben ki is merül, hisz cselekedni már én cselekszem. Magamtól meg senki sem tud megvédeni akármilyen jó szándékú. Mi vagyunk saját maguk legnagyobb ellenségei. Hú, ez most nagyon komolyan hangzott, de én így gondolom.
Élvezem, hogy a hozzászólásaidban mindig van valami eszmefuttatás.
Ja…és örülök, hogy tetszik a haikum is….
antonius, felcsillant a szemem, ahogy megláttalak itt, hogy olvasod a haikumat és tetszik is, annak ellenére, hogy a műfajt nem kedveled.
Szerintem sosem a műfajban van a hiba!
Én elalélok, ha pl. egy ilyet olvasok:
Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.
/Balla. D. Károly/
Reménykedem, hogy egyszer te is megkedveled ezt a műfajt, mert….megérdemli.
Na tessék! Antonius a kis cseles! Még hogy nincs oda a műfajért! Nincs oda, de azért ír egy-kettőt! Mi lenne, ha odalenne? Nekem tetszenek a haikuid. Az ilyeneket szeretem. Épkézláb mondatok egy pillanatnyi gondolatról akármi is az. Ha kerül belé egy kis vazabi is, akkor még jobb!
Még egyszer is adtál 5 pontot. Mondjuk azt, hogy azokat én adtam neked, mert az utolsó kettővel megmosolyogtattál
Kedves Szusi!
Változatlanul sajnálom, hogy a haikunak ilyen rövidnek kell lennie. Bizonyára azért, mert nem vagyok hozzászokva, hogy ami tetszik, annál ilyen " kevéssel " kell beérjem. 🙂
Nagyon szép gondolat, és tovavisz.
Szeretettel: pipacs 🙂
pirospipacs, van erre egy gyógyír. Minden jó haiku után kell olvasni még egy jó haikut. Nekem ez bevált. Szerelmes lettem beléjük.
Köszönöm, hogy olvasod az én általam írtakat is, és a visszajelzéseidet is.
Kata, szerintem ezen nincs mit folytatni.
Nemrég egy olyan helyen voltam, ahol nem voltak zavaró fények. Kint ültem a tökéletes sötétségben és akkor lehullott két csillag is, nem sokkal egymás után.
Tudom hogy ez, egy gyengécske romantikus film zárójelenetének is túlzás lett volna, de akkor azt éreztem, hogyha ezek a csillagok, amelyek eddig ott ragyogtak az égen, egyszer csak, hirtelen semmivé lesznek a szemem előtt, akkor én?
Akkor én, ezerszer védtelenebb vagyok.
Minden ment tovább, mintha misem történt volna. Én tovább nézem a többit, ők meg tovább ragyogtak.
By szusi
11 hozzászólás
Kedves Szusi!
Te soha se félj a védtelenségtöl. Gondolj arra amit Vavyan Fable az egyik idézetében így fogalmazott meg:
"Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától."
Én is sokáig a"Néhátol" féltem. de ha te mindig szép, és főleg igaz szavakat használsz, akkor ídővel lehet, hogy kevesebb barátaid lesznek, de azok mindig is a barátaid maradnak. És egy barát az megvéd minket mindig mindentöl.
Üdv Tóni
…ja, a Haiku is nagyon jó…
Tóni,picit vitatkoznék az írónővel, ha szabad.Szerintem minden szó lehet hazug, ha valaki hazudik, még a legegyszerűbb is.
A barát meg akkor jó, ha megmondhatom neki azt, amit valójában gondolok, és Ő is megmondhatja nekem, amit valójában gondol. A barát "védelme" ebben ki is merül, hisz cselekedni már én cselekszem. Magamtól meg senki sem tud megvédeni akármilyen jó szándékú. Mi vagyunk saját maguk legnagyobb ellenségei. Hú, ez most nagyon komolyan hangzott, de én így gondolom.
Élvezem, hogy a hozzászólásaidban mindig van valami eszmefuttatás.
Ja…és örülök, hogy tetszik a haikum is….
Nem vagyok oda a műfajért, de ez igazán tetszik.
Gratulálok. a
antonius, felcsillant a szemem, ahogy megláttalak itt, hogy olvasod a haikumat és tetszik is, annak ellenére, hogy a műfajt nem kedveled.
Szerintem sosem a műfajban van a hiba!
Én elalélok, ha pl. egy ilyet olvasok:
Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.
/Balla. D. Károly/
Reménykedem, hogy egyszer te is megkedveled ezt a műfajt, mert….megérdemli.
Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy én is követtem már el ilyesmiket:
Barátságról
Csillagból is szól,
Nap üzen, szél hegedül:
Nem vagy egyedül…
Ha nem tudnád
A szemed is szép,
mint távol tőlem az ég.
De legszebb a szád.
Kávét cukorral iszom
Kenyeret vajjal,
Hölgyeket hosszú hajjal.
Ám megalkuszom…
De, hogy ezek haikuk-e…
Na tessék! Antonius a kis cseles! Még hogy nincs oda a műfajért! Nincs oda, de azért ír egy-kettőt! Mi lenne, ha odalenne? Nekem tetszenek a haikuid. Az ilyeneket szeretem. Épkézláb mondatok egy pillanatnyi gondolatról akármi is az. Ha kerül belé egy kis vazabi is, akkor még jobb!
Még egyszer is adtál 5 pontot. Mondjuk azt, hogy azokat én adtam neked, mert az utolsó kettővel megmosolyogtattál
Kedves Szusi!
Változatlanul sajnálom, hogy a haikunak ilyen rövidnek kell lennie. Bizonyára azért, mert nem vagyok hozzászokva, hogy ami tetszik, annál ilyen " kevéssel " kell beérjem. 🙂
Nagyon szép gondolat, és tovavisz.
Szeretettel: pipacs 🙂
pirospipacs, van erre egy gyógyír. Minden jó haiku után kell olvasni még egy jó haikut. Nekem ez bevált. Szerelmes lettem beléjük.
Köszönöm, hogy olvasod az én általam írtakat is, és a visszajelzéseidet is.
Kedves Szusi!
Priviben küldöm észrevételem!
Barátsággal panka!
Jó, csak rövid. Helyedben folytatnám még!
Szeretettel: Kata
Kata, szerintem ezen nincs mit folytatni.
Nemrég egy olyan helyen voltam, ahol nem voltak zavaró fények. Kint ültem a tökéletes sötétségben és akkor lehullott két csillag is, nem sokkal egymás után.
Tudom hogy ez, egy gyengécske romantikus film zárójelenetének is túlzás lett volna, de akkor azt éreztem, hogyha ezek a csillagok, amelyek eddig ott ragyogtak az égen, egyszer csak, hirtelen semmivé lesznek a szemem előtt, akkor én?
Akkor én, ezerszer védtelenebb vagyok.
Minden ment tovább, mintha misem történt volna. Én tovább nézem a többit, ők meg tovább ragyogtak.