Ön volt a csend. Úgy, mint senki más
ölelt ott bent, nyers bordaíveken
feszítve fel egy néma vallomás:
nem érdekel, csak Ön kell énnekem.
Ön volt az éj. A csillagos lepel
súgta, ne félj, a tiéd a Tejút,
minden atom téged röpít, emel…
s ma már tudom az elveszett fiút.
Ön volt a fény. A hajnal és a dél
kéklő ívén a lángoló csoda,
a gyertyaláng; megrezzen, rám ítél.
Ó én falánk… nem, nem láttam soha,
s Ön volt a dal, kitöltve lelkemet
hangjaival. A halkuló szirén
még énekel, hallom, de nem lehet
így halni el, az más volt, más, nem én…
Ön volt, s ma már a fáradt port nyelem,
baktass, szamár, a Pillanat szalad,
míg visszaránt a józan értelem
a szívem lát, és hall még hangokat.
16 hozzászólás
Amíg a szív lát és hall, nincs semmi baj. Szép vers, különösen a versszakok eleje tetszik, de az egész jó.
Szeretettel: Rozália
Ön nem tud
csalódást okozni
nekem.
Többször is elolvsatam…
Nagyon tetszik!
Gratulálok, Judit
Szia aLéb! 🙂
Rendkívül páratlan, lélegzetelállítóan gyönyörű!
Suttogva dalol, óvatosan felfed, érzékeket borzongat, aztán szemérmesen elrejt szerénységgel és élni akarással.
Látni fényeket, hallani hangokat: felér milliónyi csodával.
Magával sodort a vers. Elképesztően csodaszép és különleges! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Késztet versed a többszöri olvasásra. Sok versedet előveszem újra és újra.
Szívből gratulálok!
Üdvözlettel:Selanne
Minden és semmi… és kettő között a józan értelem.
Szép vers, kedves Béla.
Zseniális alkotás!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
A szirének éneke megöli a férfit, neked szerencséd volt,mert a szíved lát, és hall még hangokat:)
Gratulálok!
Rozália, köszönöm, hogy olvastad, és köszönöm a véleményed is.
aLéb
Összecsengően
kedves véleményedért
külön köszönet.
aLéb
Köszönöm szépen, Judit!
aLéb
Szia Kankalin!
Nagyon köszönöm, őszintén örülök, hogy ennyi mindent kiolvastál a versből. Nagyon örülök, hogy tetszett.
aLéb
Selanne, örülök, hogy többszöri olvasásra késztetnek a verseim, örömmel láttalak.
aLéb
Irén, valóban, a két széle között jövünk, megyünk :-). Köszönöm.
aLéb
Szia Fél-X! Köszönöm.
aLéb
Így van, Mónika, ahogy írod… de eszembe jut Pinokkió a csacsiban, és a fabábuban az igazi gyermek… Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb