Nem nagy művészet mások átverése,
Viccesnek gondolt álnok rászedése,
Arcátlanul röhögni apró hibákon,
Nem szólni a társnak, hogy jobban vigyázzon.
Úgyis érdektelen a kívülállók kára,
Míg nem remegett meg biztonságunk vára.
Ehhez nem szükséges kitűnő képesség,
Fogságba ejthetnek zavaros téveszmék.
A beismeréshez hiányzik a szó:
Az egész életünk egy Önátverés Show.
A valóságban nincsenek rejtett kamerák,
Az ember magányosan dönt, hogyha belevág.
Mi játsszuk a műsort, és mi vagyunk a nézők,
Az adás végén aztán jó esetben élők.
Jogainkról lemondunk, megalkuszunk a sorssal,
Végig mágnesként vonz minket az árnyékos oldal.
Kezdetben mindnyájunk jóhiszemű polgár,
Majd később egy aljas hatalomnak szolgál.
Terhünk nem rakhatjuk le, szakadhat a hó,
Kitölti életünk az Önátverés Show.
Becsaptam magam, elcsábított a könnyebbik út,
Békére vágytam, pedig lelkemben háború dúlt.
Elfelejtettem vállalt kötelességem,
Nem voltam őszinte, mire van szükségem.
Pihekönnyű bábként mozgattak felszínes vágyak,
Gyengének bizonyultam, hogy időben fölálljak,
S tovább hagytam magam a Rossz által vezérelni.
Nem hittem, hogy minden esemény a romlást jelzi,
S a távoli múltban haldoklik a jó.
Elvakított már az Önátverés Show.
Nem nagy tudomány észrevenni mások ballépését,
Sokkal nehezebb megőrizni elménk jó érzékét.
Egyszerű visszahúzni a segítő kezet,
De összeroppanunk, ha más nekünk mond nemet.
A látszat megöli az igényt, a valós tartalmat,
Önzésből bármikor végzetes tettekre sarkallhat.
A hazugság útja csak téves haladás,
Ha mégis követjük, az élet megaláz.
Lassan beborul az ég, és kiszárad a tó,
Ha továbbra is zajlik az Önátverés Show.
2 hozzászólás
kedves Tamás!
És ez az önátverés Show, kitünöen működik mindenhol. Az olvasók is hogy "átverik" magukat a szép bájos szavakkal megírt megírt verssel, a boldogság hetedhét orszgjában érzik magukat, minthogy szembenézzenek a mindennap keserű problémáival. De igaz az első az könnyebb is, behunyom a szemem és állmodozok, és utánnak kimegyegyek az utcára és szidom az embereket micsoda maguknak valók. Pedig már Andrew Matthews is megírta:
"Ahogy továbbra is elfogadod a dolgokat, melyeken nem tudsz változtatni, és változtatsz azokon, amiken tudsz, te magad is csodálatos módon változol… Csodákat viszel végbe, minden nap egyet."
Hát akkor kérdem, miért nem fogunk össze és változtatunk azokon amiken tudunk, az helyett, hogy egymást akarnánk a saját izlásünk szerint megváltoztattni?
De talán, az ilyen szemkinyitó versek tudnak idővel segiteni. Mint Petőfi is írta: Talpra magyar…
Üdv Tóni
Kedves Toni!
Igen, ezt szerettem volna én is elmondani.
Mert azt hisszük, milyen könnyű a másik eszén túljárni és kellemetlenséget okozni, miközben sokan nem veszik észre, hogy az életmódjukkal csak ártanak maguknak és tényleg egy Önátverés Show szereplőivé válnak.
Azt hittem, több hozzászólát kapok és elindítok néhány gondolatot az emberekben, de lehet, hogy a vers lett túl nehézkesen megfogalmazva.
Annak viszont örülök, hogy te elolvastad és megosztottad velem a véleményedet.
Mindig sokat jelent.
Üdv.:Tamás