Apró porszem, szakadt lapok,
mondjátok meg én ki vagyok?
Mit akarok, mivé lettem,
életemnek tengerében?
Voltak telek zimankósak,
vacogtam is kint a hóban.
Lelkem kihűlt majdnem télen,
csillagtalan fagyos éjen.
Utam vajon merre vezet?
Megölelnek e a hegyek,
adnak maguk között ösvényt,
vagy elvérzek utca kövén?
Erdőben, ha járok nyáron,
nyugtalanság hint rám fátyolt,
kardigánom gomblyuk résén
száraz kökörcsin nevetgél.
Merre menjek, hova fussak,
hogy a pokolból kijussak.
Madarakkal szárnyra keljek,
világ végéig repüljek?
Ússzam le a tengermélyig,
cet hal gyomra lesz a tréning,
sivítanak a sirályok,
majd én is hazatalálok.
2 hozzászólás
Kedves Edit! Ki mondja meg, merre menjek, mit csináljak, hogy a hazafelé vezető utat (képletesen) megtaláljam. Jó kérdéseket vetsz fel, mindannyiunk kérdéseit. Válasz nincs, vagy mégis van? Tetszett ez a versed, szeretettel olvastalak! -én
Kedves Edit!
Ez egy nem formázott, de kitűnő vers, mégis tetszett, azonban olyan érzés fogott meg, hogy gyermekkorod fájdalmait sohasem tudod elfeledni. Remélem, már a nyugalmadat megtaláltad, s annak örülök, hogy a végén már reménykedsz, s én is kívánom, találj haza, és megtaláld a boldogságot!
Szeretettel olvastam: Kata