A kutyát elkaparták
a kert végében,
miután kimúlt szegény.
Süket volt már,
félig vak és a szaglása
sem volt a régi,
de azért még élhetett volna
pár évet.
A bolhák
kötelet fontak
a megmaradt
szőrszálakból
és felkötötték
magukat
a sírgödör
körüli
virágokra.
7 hozzászólás
Ritka jó! Szokatlan … nem is tudom mi. Poppy
Megérintett, mivel a kutyám halálára emlékeztet. Lement a kert végi fa tövébe és szépen elaludt. Süket volt, félig vak és a szaglása is romlott. Tacskó volt, Csöpi névre hallgatott. Be szoktuk engedni a folyosóra, mert nagyon szerettük. A bolhák a halála napján leugráltak róla, érezték a vesztét. A bolhákat egy héten át hajkurásztuk a lakásban, mire mindet kiirtottuk.
Köszönöm, hogy megírtad a kutyám sírfeliratát!
Tetszik….olyan kis abszurdum, de nagyon jó!
Zsolt
Gyönyörű irónia.
Ez hatalmas 😀 – egyrészt, de nagyon érdekes gondolat is.
Nagyon jó! Különös, ironikus módon tártad elénk szegény kutyus temetését.
Az abszurd naturalizmus egyik gyöngyszeme.
Nagyon kifejező, ezt nevezem én költészetnek!
Üdv.:Tamás