ballagok lassan az ormányom lógatva
alattam föld dobban agyaram jó nagy van
elefánt módjára szeretnék feledni
élve holtam napjára temetőbe érni
elvinni bánatom idegen földre
nem hagyni élőnek semmit sem belőle
bűnhődtem eleget bűnért és bűntelen
éljenek boldogan utánam nélkülem
ha most éppen elefánt lehetnék
elefánt módjára lassan elindulnék
s mikor odaérnék a temető széléhez
vissza sem intenék érezném nincs kinek
ott gyorsan el fekve semmivé válnék
egy-két írásom maradna elefánt ajándék
1 hozzászólás
Kedves marica téged nem fogunk,fognak elfelejteni,mert az a mondás járja:
Aki életében ültet egy fát, főlnevel egy gyereket,vagy ir egy verset az már nem élt hiába ,sőt nem feledik el soha.
Csak fel a fejjel,az életben sok nehézségbe ütközönk,még azok is akikről mi úgy
gondoljuk,hogy nekik sosincs semmi bajuk.Minden versed olvasni fogom.
Üdv.Szejke