Az erdő mély, sötét, halott.
Nem járnak erre most
sem ördögök, sem angyalok.
Itt csak a céda szél susog.
A bezárult fák közt
kajánkodik a szemtelen:
-Majd nem leszel te sem,
de én örökké létezem.
Ha egyszer a csönd átölel,
anyagom-por, hamu-
itt marad, nem veszhet el.
Utánam jövőkben
lesz szem, száj, tüdő- szervesül,
s hogy itt voltam, majd
emlékeikbe beépül.
Mert az "egyszervoltholnemvolt"
csoda, de nem mese,
és ami egyszer létezett,
nem vész el sohase.