Örülni születtünk!

“Mindig örüljetek az Úr miatt!
Még egyszer mondom: örüljetek! (Filippi 4:7)

Az élet világán élünk tekintetünk
könnyed akaratán, járva lépteink
útjain, követve a homálynyi időt.
Követve egymás lépteit a porba
írt csendeken, hol hallgataggá
lettek minden múltba hitt, derengő
álmok.
Álmaink, a valóság hűlő
tekintetén, amiket írtak bennünk
a szépség ujjai, kik tanították
szíveinket szeretni, rejteknyi
önmagunkba zárva bensőink
egymásért érzett, érző világát.
E mindenek
értünk, az emberért lettek mind,
amiket látunk, amiket megfogva
érezhetünk, jussunkul tudva s tapintva,
illeszkedőn vonva reményeinkhez,
minden pillanatért érzett rejlő
örömért.

Igen!
Örülni születtünk
és boldognak lenni, vágyni
szíveinkben őszinte mélységgel
szeretni! Vágyni mélyeinkben
minden pillanatot, amiért élünk
és élhetünk, életünk leheletnyi
napjain keresztül.
E mindeneken
átjár az idő robajló múlása, örök
intelmekül írva fel az egek magas
messzeségeire minden eltelt
percnyi tisztaságot, hol kékségébe
hinti sugarát az örök vágy léte,
egy élet emléknyi ideje felett.
Mely
mint egy pillanat, úgy száll tova
a csendek felett, vágyva még élni,
vágyva még remélni a valóság
jóságában, s annak jelenében.
És hinni az igaz “lesszekben”,
mikor neszekben kél az időben
a csendnek örök, az emberért
való és érzett, s megérintett
mindenkori, örömtelin áhított
vígaszú reménye.

2023. március 7.