Öt év, tíz, vagy ötven?—elmúlt.
Minden marad, csak az idő száguld.
Őszültél, de lelked nem változott.
Az út amerre jártál jobban megkopott
és még ma is a hosszú gürcölő évek,
a Pipiske alatt egyre kísérnek…
Nem lehetsz már az aki voltál,
de a kakukkfű-illatos alkonyoknál
unokád már öled felé szalad.
Ősmagyar bogár szemében
felismered rokon-önmagad.
Játékos kézzel játszik az élet veled,
de én, a megszökött bohó gyerek,
formáló gondolataim hálójába szőttelek.
Már nem menekülhetsz s nem
menekülhetek tovább tőled én sem:
világgá-futottan is úgy élek,
hogy magamba hordozva fogva-tart az élet…
Őrizve élsz a gondolataim között:
vigyáznak rád az őriző dalok,
arcom másában a tőled kapott
kép s a ki nem mondott szavak,
mind, mind őriz és félt, mert szívet adtál,
hogy benne dobogj, mert úgy szerettél, anyám,
hogy testedből szakítottad ki önmagad…
6 hozzászólás
Versed minden sorát szeretet és gyermeki hála hatja át. Nagyon szép!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Örülök, hogy ezt az Ő számára írt, szeretetemben megjelenő, Édesanyámra emlékező vers tetszett.
Az Édesanyák önfeláldozatáért s magáért a születésünkért a legkevesebb amit kaphatnak tőlünk, az a gyermeki szeretet és a hálával párosult tisztelet.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Nagyon szép, lírai tisztelgés az ÉDESANYA születésnapjára.
A családokat is mérgező atomizáltságban nagy kincs ez az őszinte, emberi tisztelet a szülő iránt. Nagyon jó volt hallani ebben a versben ezt az emberi hangot.
Barársággal:SzJ
Kedves János Barátom!
Így van, ahogyan írtad.
Minden megalkotott eszközzel, mütyürkékkel a cél a családok szétzüllesztésére irányul.
Irányítható egyedi, massza emberek kitenyésztése folyik, sajnos.
Barátsággal, Inda.
Édesanyádhoz írt versed nagyon szép.Milyen szépen leírod, hogy világgá futottál és úgy élsz.
Meg is hatódtam egy kicsit, gondolván milyen távol is vagy édesanyástól.
Gratulálok.
Szeretettel Nárcisz
Kedves Nárcisz!
Lehetünk bárhol a világban, a születésünket ajándékozóról, Édesanyánkról érző emberként nem felejtkezhetünk el.
Szeretetből fogantunk s ez a minimális, hogy legalább ugyanazt, szeretetet is adjunk nékik vissza.
Ez lenne az őseink, szüleink egyik betartható tiszteletének belénk kódolt, íratlan törvénye.
A világon egyedül nekünk magyaroknak van "Édesanyánk" s ez mindent elárul rólunk.
Örülök, hogy tetszett e versem.
Szeretettel, Inda.